Igazán elgondolkodtató írást kaptunk, melynek szerzője ugyan talált magának munkát Ausztriában, mégis úgy döntöttek, hogy maradnak Magyarországon. Hogy miért? Az is kiderül a posztból. 

 

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott! 

wien74: 

Pár éve már érlelődik bennem a gondolat, hogy Ausztriában dolgozzak. Mivel párom egy bécsi cégnél van, így a lehetőség szinte adott ennek kipróbálására. 

Hangsúlyozom, mi ezt csupán lehetőségként fogtuk fel (a gyerekek nyelvtanulása szempontjából pl. ideális), hisz van állásunk, kellemesen-kényelmesen élünk, a gyerekek jó környezetben vannak, egy Bp. környéki kis falu pedig élhető teret biztosít számunkra. 

Az egyetlen, ami elkeserít, az Magyarország helyzete, az itt tapasztalható bizonytalanság, a jövőkép hiánya, ami ugyan egyelőre még nem gyűrűzött be a mi kis mikrokörnyezetünkbe, de ki tudja meddig lesz ez így. 

Emiatt döntöttem úgy, hogy tán kalandvágyból (is), vagy inkább kihívásból munkát keresek Bécsben vagy környékén. 

Februárban el is kezdtem a keresést itthonról: álláshirdetésekre jelentkeztem, fejvadász cégekhez adtam be az anyagomat, netes portálokra töltöttem fel az önéletrajzomat, sőt még a bécsi nagykövetségen keresztül a magyar érdekeltségű cégek listáját is megkaptam és nekik is elküldtem az önéletrajzomat. 

Mivel jól beszélek németül és angolul is, nem volt gond egy ütős pályázati anyag összeállítása (önéletrajz motivációs levéllel + az előző főnököm ajánlásával), mégis csak kb. 3 hónap után jött az első visszajelzés, hogy behívtak. 

Aztán viszont jött már sorra a többi is: cégeknél és fejvadászoknál is jártam egyaránt, mindenhol csak pozitív tapasztalataim voltak! Egyenrangú félként kezeltek, hisz nem csupán nekem kell a munka, nekik is szükségük van a jól képzett munkaerőre. 

Örömmel tapasztaltam, hogy a magyar tudásom előny, persze e mellé a német nyelv elengedhetetlen és erős angoltudás is szükséges. A több éves kereskedelmi gyakorlatom pedig szintén sokat nyomott a latba.

 Természetesen utánanéztem a kinti anyagiaknak is. Irodai ügyintézőként 8 órában kb. bruttó 2500-3000 EUR-ra számíthatok, de én csak részmunkaidős állást kerestem, pont a gyerekek miatt. Még így is az 5-6 órás munkáért 1100-1200 körüli nettó összeget kaphatok 14x évente. Nem rossz. 

De vigyázat, mert a kiadási oldal is ott van ám! Pld. 4 tagú családként egy 4 szobás lakás bérlése egyes bécsi kerületekben szinte elvinné a teljes fizumat (kb. 1000-1100 EUR = 310.000 HUF). Marad tehát a párom fizetése a rezsire, a kajára, öltözködésre, utazásra, az itthoni lakás fenntartására stb. 

A kinti családi pótlék ugyan jóval magasabb az itthoninál, de ez teljes egészében elmegy az ovi/suli napközijére, ami bizony szintén nem két fillér. 

Táblázatba foglaltam a várható költségeket, a bevételeket és kiadásokat egyaránt, szóval nagyon megfontoltan, szisztematikusan álltam hozzá az esetleges új élethez. Szerintem nem is szabad másképp, mert aztán jön a meglepetés... 

És a mérleg: fél év alatt 53 helyre küldtem el az anyagomat. 12 céghez hívtak be, 8 állásinterjún voltam, ebből 1 cég pedig fel is vett. 

Mégis maradunk. Egyelőre. 

Ugyanis az itthoni kényelmes életünket alaposan a feje tetejére állítanánk ezzel a lépéssel. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a részét annyira akarom. Tudom, hozzátartoznak a változáshoz a kellemetlen dolgok is (egy halom ügyintézés, hozzászokás az új környezethez, új életritmus, új ovi, suli, doki stb.), de mivel nálunk szó sincs kilátástalan helyzetről, elmenekülésről, így szerencsére miénk a választási lehetőség, hogy menjünk vagy maradjunk. 

Hisz azért azt nem lehet mondani, hogy rossz itthon: a jelenlegi munkahelyem 3 percre van a sulitól és 5 percre az ovitól, 6 órában dolgozom egy kis cég irodájában, ahol a főnököm szabad kezet ad a munkában, az egyetlen szabály, hogy a munka el legyen időre végezve. 

Rengeteg hétvégi programunk van, barátok, sport, színház stb. Igencsak nyüzsgő életet élünk, amit kb. 10-15 év alatt építettünk fel. Most ezt dobjam el és kezdjem elölről? 

Mert amikor a tortarendeléskor azt a választ kapom, hogy "Neked nem kell előleget adnod!", mert ismernek, amikor a zöldséges a szebbik dinnyéből ad nekem, mert törzsvásárló vagyok, és a házban 2-3 szülő is szívesen vigyázz a gyerekekre, és amikor kiülök az erkélyre, akkor gyönyörű a kilátás, csend és nyugalom tölt el, stb... 

Hát ezeket azért nagyon nehéz ám feladni! Csak ugye ezt néha elfelejtjük meglátni. 

A lényeg: megpróbáltam, működik, igenis lehet itthonról munkát találni! Kitartás, jó szervezőkészség, jó képesítés és jó német nyelvtudás kell csupán hozzá. 

És ha megvan a munka, akkor eltökéltség egy merőben új élethez... Ez utóbbi úgy tűnik, még hiányzik belőlem...