Úton

Tegnap elindultunk Ábellel bécsi munkahelyére, szerencsésen meg is érkeztünk. A mai hazaúton pedig eltöprengünk vele (és remélhetőleg veletek) azon, vajon milyen hasznot jelent saját hazájának az, aki külföldön dolgozik.

Igazán nagyszerű írást kaptunk (ismét) Ábeltől, aki Bécsbe ingázik és leírta nekünk egy napját. Ma az első részt adjuk közre, azaz elindulunk hajnalban otthonról és megnézzük, hogyan sikerül beérni a munkába.

Nem szoktuk, de most idézettel indítjuk a posztot, a mai posztból idézünk: "ajánlom mindenkinek, hogy 2-3 évre lásson világot, mert a látókörét biztosan kitágítja. Utána jöjjön haza és gyarapítsa azok növekvő táborát, akik tényleg tudják, merik, teszik!" Szívünkből szól.

Egy egészen különleges levelet kaptunk, amely Ausztriába visz minket, de tulajdonképpen ennél általánosabb érvényű. Mint szerzője írja, "ha nemzetköziségre vágysz, nyitottságra, igazi, tartalmas párbeszédekre, ne Ausztriát válaszd" - de azért aztán kiderül, hogy sok pozitív oldala is van egy ottani munkavállalásnak.

Igazán elgondolkodtató írást kaptunk, melynek szerzője ugyan talált magának munkát Ausztriában, mégis úgy döntöttek, hogy maradnak Magyarországon. Hogy miért? Az is kiderül a posztból.