Tegnap elindultunk Ábellel bécsi munkahelyére, szerencsésen meg is érkeztünk. A mai hazaúton pedig eltöprengünk vele (és remélhetőleg veletek) azon, vajon milyen hasznot jelent saját hazájának az, aki külföldön dolgozik.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Ábel:
19:27
Ma hosszú műszakos voltam. Holnap szabadnap jár érte. Sietve lépkedek a reggel végigjárt útvonal, vagyis elsőként a földalatti felé, jó lenne a 8 órás vonatot elérni. A metróra ilyenkor már többet kell várni, jóval kevesebb az utas.
Kissé tompán és gépiesen mozgok. Nem tudatosul bennem, mikor hová szállok be és ki, egyszer csak azon veszem észre magam, hogy kifelé robog velem a vonat Bécsből. Bár nem lehetett fárasztónak nevezni a mai munkát, 12 óra mégis elég idő egy munkahelyen, hogy az életvidámság átmenetileg megroppanjon.
Előveszem a napközben megspórolt csokimat és a reggel a hátizsákba csúsztatott újságot. Nem az irodalom csúcsa és néhány helyen a stílusa sem tetszik. Viszont sok kép van benne és rövid kommentárok a képekhez, a lehető legegyszerűbb nyelvtannal. Pontosan erre van szükségem.
Hangtalanul mozgó szájjal olvasom a lapot, közben magamon érzem az útitársak tekintetét. Talán most tanult meg olvasni? – kérdezik magukban. Nem számít, mit gondolnak. A nyelvtudásomon bőven van még mit javítani és a hazaút éppen ideális alkalom e célra. Néha előveszem a szótárat is.
Közben megtudom, ki jelent meg az Operabálon, melyik hírességet fotózták le monokiniben a tengerparton és ki rendezett már megint ámokfutást az óceán túlpartján.
És néha azt, hogy Ausztria nem gondolkozik atomerőműben, hanem szélkerekekben és vízerőművekben. 20 év múlva energiafüggetlenné, sőt nettó áram-exportőrré akar válni. Mikor tervezhetjük mi a jövőt 20 évre előre? – fut át az agyamon. Az újság mindig ad témát, hogy az ember elmélázzon. Így estefelé viszont a csapongással kikerülhetetlenül oson közelebb az álmosság.
Félálomban a többiekre gondolok, az otthonmaradt országra. Vajon mit szólnak ahhoz, hogy én máshol kamatoztatom a tudásom, azt a tapasztalatom, amit itthon szereztem meg?
Egyfelől mindenki a saját sorsának kovácsa. Viszont ebből az elvből kiindulva még soha egyetlen közösség sem maradt egyben. Másfelől ott van a letagadhatatlan tény, hogy engem mások adóforintjaiból taníttattak, ösztöndíjat kaptam, amit más fizetett.
Vajon mi haszna van most belőlem a közösségnek, amihez még mindig tartozom? Azt a mostanában emlegetett „képzési évek kétszeresét”, amit egyetem után itthoni munkaviszonyban kérnek eltölteni, bőven ledolgoztam már.
De ha nem csupán „kvittek”, hanem hasznos is szeretnék lenni, mert olyanom van, nos, akkor mi a helyzet? Határon átjáró ingázó vagyok, tehát itthon élek. Tegyük fel, hogy zsír átlagos a jövedelmem és szinte teljes egészét itthon költöm el.
A bruttó béremet az osztrák állam megadóztatja, ez átlagbérnél (ami havi 2645 euró és ebben már benne van a 13.-14. havi fizetés ráeső része) 25,3 %. Járulékot von el belőle különféle jogcímeken, ez 18,2 %. Marad tehát 56,5 %.
Ezt az összeget Magyarországon költöm el, azaz élelmiszert, ruhát, szolgáltatásokat veszek és mindenért a 25 – 27 %-os ÁFA-t is fizetem. Amit fizetek, abból mások adóznak, járulékot fizetnek, a nettóját elköltik, újabb ÁFA-kat fizetve ezzel. A végén nem marad semmi, azaz minden hazahozott pénz a magyar állam keretein belül és polgárainak hasznára lett elszórva.
Ha itthon dolgoznék a bruttó átlagjövedelmem 20,32 %-át adóban, további 18,5 %-át járulékban kellene fizetnem, a nettó jövedelmem pedig ugyanúgy itthon kerülne elköltésre. A munkaadóm további 28,5 %-ot járulékot fizetne utánam.
Kérdés: ugyanolyan munkakörben dolgozva hányszorosát kell az itthoni nettó béremnek hazahozni, hogy a munkaerőként való kiesésemért legalább pénzügyileg kártalanítva legyen a szülőhaza?
Elnagyolt, de tekintettel, hogy félálomban vagyok, elfogadható számítás: a külföldi jövedelmem nettója haladja meg a hazai bruttó jövedelem 1,285-szorosát. Az osztrák nettó munkavállalói átlagbér 1495 euró, a magyar átlagbruttó
Előrebukó fejjel elalszom, az újság kiesik a kezemből. De csak néhány percig, utána felébredve nézek ki az ablakon, az elsuhanó sötétségbe. A lengyelek jutnak eszembe.
Már 2008-ban jelentős számban tértek vissza a Nyugaton munkát vállaló lengyelek hazájukba. A tendencia azóta is tart. Az okok között van a gazdasági válság és a nagy-britanniai és írországi recesszió, de más szempontok is közrejátszanak.
Nagy-Britannia 600 ezer lengyel munkavállalójának kb. fele nyilatkozott úgy, hogy hosszabb távon szeretne visszatérni az anyaországba. A hazatérők megtakarított jövedelmük jelentős részét hazavitték, sokan közülük vállalkozásokba fektették.
Lengyelország gazdasági növekedése, bár folyamatosan csökken, még mindig bőven pozitív. A lengyel példa is arra utal, egy ország gazdaságát észrevehetően fellendítheti, ha külföldön munkát vállaló állampolgárai továbbra is fantáziát látnak benne.
21:30
Csikordul a zúzalékkő az autó kerekei alatt, tolatok, megállok. Hazaértem. Egy napra enyém a világ, a család. Holnap szabadnap. Elhalasztott feladatokat ilyenkor lehet megoldani. Vagy tovább halasztani és lazítani. De holnapután reggel ismét teszem, amit a többi ingázó, 3 perccel frissebb leszek a vekkernél is.
Következő írásomban a kinti munkáról lesz majd szó.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Vajon tisztában vannak-e azzal, hogy nem szabad forintra átszámolni a svájci frankban, euróban, fontban megkeresett fizetést, hiszen azt Svájcban / Németországban / Angliában kell elkölteni az ottani árakat figyelembe véve?
Miért is kell elmennem a hazámból?
Adósság, munkanélküliségből, a férj és apa külföldön vállal kényszerből munkát... ismerős történet? Sajnos igen. De attól még fájdalmasan egyedi és igaz.
Ha külföldön élsz a legrosszabb esetben még mindig hazamehetsz Magyarországra, ahol van körülötted egy családi, szociális háló, ami talán megtart. Magyarországról nincsen hova visszalépni, ez a bázis, éppen ezért a tét is sokkal nagyobb.
Azt gondoltam, megszokom majd a magyar valóságot, de már be kell látnom: nem megy. Már láttam, hogy nem feltétlenül eleve elrendeltetett dolog a bürokrácia állandó csicskáztatása, a rettegés az adóhivataltól / rendőrtől / bármilyen hivatalos szervtől.
Ezt jó tudni Nagy-Britanniáról
Minden, amit tudni érdemes, linkekkel, adatokkal. Megpróbáltuk összeszedni a hasznos tudnivalókat.
Sajnálom, hogy nem tudom szebben kifejezni és körülírni, de a tény az tény: amit a liverpooli (de ahogy hallom és olvasom, az ország más részein is hasonló a helyzet) fiatalok szórakozás címszóval néha művelnek, az magyar szemnek egészen elképesztő.
Amit tudok tanácsolni mindenkinek: felejtsük el a kelet-európaiak komplexusát! Ugyanazt a munkát tudod végezni külföldön is, amit otthon, amíg beszéled a nyelvet és megvan hozzá a tapasztalatod. És annak a diplomának, aminek otthon nincs értéke, külföldön sem lesz értéke, hiába van belőle három.
Utolsó kommentek