Az utóbbi napokban ellepte a közösségi oldalakat (legalábbis ismerősi körünkben) egy cikk, amely arról szól, milyen elképesztő következményei lehetnek annak, ha egy család külföldre költözik és elmulaszt bizonyos – mondjuk ki – értelmetlen bejelentéseket.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
A történet lényege (dióhéjban azoknak, akik nem olvasták), hogy a hatályos magyar törvények szerint külföldre költözésnél a magyarok csak a gyámhatóság engedélyével vihetik magukkal a gyerekeiket.
Ellenkező esetben jön a hatóság (sőt: Hatóság) és kellemetlenkedni kezd, aminek a vége akár letartóztatási parancs is lehet.
Nem mennénk bele a részletekbe, akit érdekel a dolog, itt elolvashatja, inkább pár apró gondolatot (lehet akár vitaindítónak is tekinteni őket) írnánk le, amelyek szerintünk legalább olyan fontosak, mint a konkrét ügy.
Kezdenénk rögtön azzal, hogy számunkra egyre nyilvánvalóbb, hogy (jogharmonizáció ide vagy oda) a magyar törvények egy része egész egyszerűen szembe megy az Európai Unió szellemiségével. A közösség lényege mégis csak a szabad mozgás, munkavállalás lenne, amiben ezúttal nem a költözés és a munkavállalás a lényeg, hanem az, hogy SZABAD.
Ez ugyanis azt jelenti, hogy a szükségesnél jobban nem szórakozunk az UNIÓS állampolgárral (aki ebben az esetben magyar IS, de ugyanúgy tagja a nagy közösségnek), hanem tudomásul vesszük, hogy részei vagyunk az egésznek és aki menni akar, az mehet.
Ez a gondolkozás gyakorlatilag teljesen hiányzik a magyar politikai elitből (lásd még az állandó hisztiket a külföldről érkező áruk, mezőgazdasági termékek miatt, vagy a külföldi rendszámú autók körüli őrületet) és ennek következményeként a mindenkori politikai elit gondolkodását a gyakorlatban megvalósító bürokráciából is.
Ami minket illet, semmilyen különbséget nem látunk aközött, hogy Szegedre vagy San Sebastianba költözünk a családdal, hiszen az unió éppen erről szól és éppen ettől szép: oda mész, ahova akarsz és ahol meg tudsz élni. Ez a gondolat szerintünk teljességgel felfoghatatlan a Magyarországot vezetők számára.
A másik (ebből következő) meglátásunk: a jelenlegi magyar kormány az elvándorlás, a migráció megfékezésére időről időre felkap egy-egy ilyen, elrettentőnek szánt, egyébként teljesen értelmetlen, aminek az egyetlen célja, hogy bizonytalanságot keltsen a külföldre készülőkben.
Erősen furcsálljuk ugyanis, hogy bár Magyarország 2004 óta tagja az EU-nak, eddig ez a kérdés egyszer sem merült fel, most hirtelen mégis normális, rendezett körülmények között élő családokat fenyegetnek teljesen abszurd módon. Ez minimum elgondolkodtató.
Természetesen mi sem gondoljuk azt, hogy ne lenne valamilyen szinten közös (ha úgy tetszik: állami) felelősség az, hogy egy adott közösség vigyázzon a benne élő gyerekekre. Fontosnak tartjuk: valamilyen módon kövesse, hogy a közösség legkiszolgáltatottabb tagjai, azaz a gyerekek lelki, testi és szellemi fejlődése megfelelő-e.
Ugyanakkor morbidnak és teljességgel felháborítónak tartjuk, hogy a kor és az unió szellemével ellentétes, rég elavult szabályokkal próbálják meg az egyik alapvető uniós jogában korlátozni az életüket más országban elképzelőket.
Ha tetszik, ha nem, lassan el kellene fogadni, hogy Magyarország egy közösség része, ahol nem tehet a mindenkori hatalom azt, amit úri kénye diktál.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Kiket fenyegetnek a bolgárok és a románok?
Több német városban is problémát jelent a gazdasági migránsok tömeges érkezése, elsősorban Bulgáriából és Romániából. Dortmund, Hannover, Duisburg, Berlin és Hamburg vészjelzést küldött a központi kormánynak.
Mikor dobják ki egyből az önéletrajzot?
Németországban állást kapni külföldiként nem könnyű, ráadásul az életrajz is egyenesen a kukában landolhat, ha nem tudjuk, mit vár el a német munkáltató. Az igazi kérdés, hogy hogyan csupaszítható le egy angolszász típusú Curriculum Vitae egy sokkal tárgyszerűbb, szikárabb németes Lebenslauf-ra.
Jobban meg kellene becsülni minket
Régóta érvelek azzal, hogy szerintem rengeteg küldenek haza pénzt, és ezt illene megbecsülni. Ráadásul mi (például én és a családom) tulajdonképpen semmi pénzébe nem kerülünk az államnak.
Idegen vagyok a saját otthonomban
Úgy érzem, meg akarják határozni a környék szabályait is. Vannak olyan területek már Londonban, ahol például egy nő tavaly azért nem kapott állást egy patikában, mert nem volt lefátyolozva, és közterületeken tilosak a félreérthető reklámok.”
A történetből az jött le, hogy én mekkora szemét vagyok, mert szóvá mertem tenni és, mint erdélyi nem „tartok össze” és egy emberként utáltak. Még ha elzavartam volna őket, de nem tettem. Én segítek, ahol tudok, ha úgy adódik és tényleg szükség van rá. De egyrészről én döntsem el, hogy akarok-e és tudok-e segíteni, másrészről ez nem „jár alanyi jogon”, mert erdélyi vagy magyar vagy… akármi más vagyok.
Már nem a fiúk rohangálnak a lányok után
Dániában megváltoztak a viszonyok, már nem (csak) a fiúk nyomulnak a lányokra, hanem fordítva is. Egy bulizós éjszaka története.
Miért vállaljak felelősséget teljesen vadidegen emberekért? Miért gondolják azt, hogy nekik JÁR a segítség, és teljesen természetes, hogy tíz ember ugrik, ha kicsit lefelé görbül a szájuk? Csak azért, mert mindketten magyarok vagyunk?
Utolsó kommentek