Örülünk, amikor az egyik poszt generálja a másikat, ez történt most is, amikor a tegnapi írásra érkezett egy reakció. Szerzője szerint a magyar furcsaságokra, bosszantó dolgokra azért reagálunk érzékenyebben, mint a külföldiekre, mert érzelmileg nagyobb a tét.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
MZ/X:
Olvastam a legutóbbi posztot, amiben Joe arról írt, mennyire mélyen hatott rá az Angliában tiniként eltöltött pár hét, és gondolom, utána visszajárt, legalábbis aligha hiszem (mint azt valamelyik hozzászóló is írta), hogy 15 évesen bármilyen módon kapcsolatba került volna a hivatalos szervekkel. (Ha meg igen, akkor az régen rossz…)
Már egy ideje gondolkodom azon, hogy leírom itt az elméletem, mert rengetegszer olvastam itt is arról, hogy a magyar milyen rémes, és mennyi bosszantó dolog van Magyarországon, és a hivatalok, stb. stb.
A helyzet az, hogy szerintem mindez jelen van külföldön is (még ha nem is ennyire mélyen), csak éppen egyfelől az első időkben nem látjuk, másfelől pedig egyszerűen nem érint (érzelmileg) annyira, mint Magyarországon, ami mégis csak a hazánk.
Éltem valamennyi időt külföldöm, most Magyarországon élek, és a kint (ez Németországot jelenti) töltött időre visszagondolva az az érzésem, hogy picit mindig is kívülálló maradtam, éppen ezért a mindennapi nyűgök sem érintettek annyira, könnyebben megvontam a vállam.
Mondok egy példát. Ha el kellett intézni valamit egy hivatalban, és ott várni kellett, vagy valami nem úgy sikerült, ahogyan azt előre gondoltam (mondjuk elfelejtettem magammal vinni valamit), akkor persze dühös voltam, de valahogy mégsem jött annyira zsigerből, mint Magyarországon.
De lehet, hogy ez nem a legjobb példa, úgyhogy mondok mást: a politika. Magyarországon az ember szerintem indulatból politizál, a legtöbben többé-kevésbé valami (általában az éppen hatalmon lévő erő) ellen vannak, és a politikáról szóló beszélgetések olyanok, mintha élet-halál kérdésekről lenne szó.
Én is ilyen vagyok, valahogyan sokkal erősebben, mélyebben, sokkal inkább zsigerből érint, mint anno a német politika. Sokat gondolkoztam azon, ez miért lehet így, de csak mostanában jöttem rá, hogy valószínűleg azért, mert annak valahogy számomra kisebb a tétje – pedig mondjuk egy új adótörvény ugyanúgy érintett, mint a németeket.
Nem biztos, hogy sikerült érthetően megfogalmaznom a mondanivalómat, röviden úgy gondolom, hogy minden, ami Magyarországgal kapcsolatos (legyen az politika, kultúra vagy akár emberi viselkedés, lásd a sok helyütt boncolgatott „milyenek a magyarok külföldön” témakört) sokkal mélyebben érint szerintem mindenkit, mint annak az országnak az ügyei, ahol él.
Ennek pedig szerintem az az oka, hogy ha külföldön vagy, mindig van valahová visszalépni, azaz a legrosszabb esetben, még mindig hazamehetsz (vagy jöhetsz) Magyarországra, ahol ismerőseid vannak, van körülötted egy családi, szociális háló, ami talán megtart. Tehát kicsit kisebb a tét.
Magyarországról nincsen hova visszalépni, ez a bázis, a kiindulópont, éppen ezért a tét is sokkal nagyobb.
Nem tudom, sikerült-e érthetően megfogalmaznom, amit szerettem volna, remélem, igen!
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Ezt jó tudni Nagy-Britanniáról
Minden, amit tudni érdemes, linkekkel, adatokkal. Megpróbáltuk összeszedni a hasznos tudnivalókat.
Sajnálom, hogy nem tudom szebben kifejezni és körülírni, de a tény az tény: amit a liverpooli (de ahogy hallom és olvasom, az ország más részein is hasonló a helyzet) fiatalok szórakozás címszóval néha művelnek, az magyar szemnek egészen elképesztő.
Amit tudok tanácsolni mindenkinek: felejtsük el a kelet-európaiak komplexusát! Ugyanazt a munkát tudod végezni külföldön is, amit otthon, amíg beszéled a nyelvet és megvan hozzá a tapasztalatod. És annak a diplomának, aminek otthon nincs értéke, külföldön sem lesz értéke, hiába van belőle három.
Festői szépség és nyomornegyed
Meg sem fordult a fejemben, hogy örök életemre kint maradjak (hiszen ki az, aki életkörülményeinek javítása érdekében keletebbre költözne), viszont nem bántam meg, hogy ezt a pár évet nem szülőhazámban töltöttem, egy nagyon kellemes élménnyel lettem gazdagabb.
Karrierista leszel vagy jó katona
Szeretem Magyarországot, csak azt nem szeretem, amit tesznek vele! A külföldre menés, élés egy ettől független, pozitív világnézeti előny, amit minden embernek ki KELL próbálnia!
Segítség, állásinterjúra hívtak!
Bárhogy is alakuljon egy állásinterjú, mindig profitálsz belőle. Rutint, nyelvgyakorlást, megszokottságot. Sosem bántam meg, hogy sikertelen interjún vettem részt, valahogy mindig a győzelem érzésével jöttem ki onnan.
Utolsó kommentek