Egy egészen érdekes cikk akadt a kezünkbe tegnap, méghozzá arról, hogy a legnagyobb brit vállalatokat tömörítő szervezet szerint a londoni kormánynak a német példát követve nem korlátoznia kellene a külföldiek bevándorlását, hanem éppen ellenkezőleg, elősegíteni azt.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott! 

A britek rengeteget problémáznak a bevándorlók okozta problémákon. Régebben a volt gyarmatokról érkezők (jellemzően indiai és pakisztáni menekültek) okoztak gondot, az utóbbi években pedig a kelet- és közép-európaiak. 

Ehhez képest érdekes a The Daily Telegraph birtokába került dokumentum, melyben a legnagyobb brit vállalatokat tömörítő British Venture Capital Association (kb. Brit Kockázati Tőke Társulás)  meglehetősen egyértelműen hívja fel a brit kormány figyelmét a nyitás szükségességére. 

Az évi 40 milliárd fontos befektetéssel kispályásnak a legkevésbé sem nevezhető BVCA több javaslattal is él, de ez blogunk témáját annyira nem érintik (aki szeretné ismerni a részleteket, elolvashatja itt), ami viszont igen, az az, hogy a szervezet szerint Nagy-Britanniának rugalmasabban kellene viszonyulnia a bevándorláshoz. 

Például lehetővé kellene tennie a vállalatoknak, hogy külföldön keressenek megfelelő munkaerőt, miután az angliai egyetemeken végzettek gyakran képtelenek megfelelő szinten ellátni a munkát. 

Ez egyúttal azt is jelentené, hogy eltörölnék a jelenleg csak „kivételes tehetségeknek” járó vízumot és növelnék a nem az Európai Gazdasági Közösség területéről érkező tanulók keretszámát. 

A BVCA szerint Londonnak tanulnia kellene Berlintől a vállalatok támogatását illetően is, egyúttal célszerű lenne ösztönözni a banki befektetéseket. 

Mindezt azért tartottuk fontosnak, mert bár (lévén Magyarország uniós tag) közvetlenül nem érint minket, mégis érdekes látni, ahogyan az üzleti élet további nyitást sürget, miközben a társadalom egy jelentős része éppen a további bevándorlás (elsősorban a románok és bolgárok közelgő érkezése) miatt retteg. 

Most már csak az a nagy kérdés, hogy ez a két, ellentétesnek látszó folyamat miként fér meg egymás mellett… 

Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:

A bürokrácia felháborító gáncsai

Semmilyen különbséget nem látunk aközött, hogy Szegedre vagy Madridba költözünk a családdal, hiszen az unió éppen erről szól. Ez a gondolat szerintünk teljességgel felfoghatatlan a Magyarországot vezetők számára.

Kiket fenyegetnek a bolgárok és a románok?

Több német városban is problémát jelent a gazdasági migránsok tömeges érkezése, elsősorban Bulgáriából és Romániából. Dortmund, Hannover, Duisburg, Berlin és Hamburg vészjelzést küldött a központi kormánynak.

Mikor dobják ki egyből az önéletrajzot?

Németországban állást kapni külföldiként nem könnyű, ráadásul az életrajz is egyenesen a kukában landolhat, ha nem tudjuk, mit vár el a német munkáltató. Az igazi kérdés, hogy hogyan csupaszítható le egy angolszász típusú Curriculum Vitae egy sokkal tárgyszerűbb, szikárabb németes Lebenslauf-ra.

Jobban meg kellene becsülni minket

Régóta érvelek azzal, hogy szerintem rengeteg küldenek haza pénzt, és ezt illene megbecsülni. Ráadásul mi (például én és a családom) tulajdonképpen semmi pénzébe nem kerülünk az államnak.

Idegen vagyok a saját otthonomban

Úgy érzem, meg akarják határozni a környék szabályait is. Vannak olyan területek már Londonban, ahol például egy nő tavaly azért nem kapott állást egy patikában, mert nem volt lefátyolozva, és közterületeken tilosak a félreérthető reklámok.” 

Csak mert erdélyiek vagyunk?

A történetből az jött le, hogy én mekkora szemét vagyok, mert szóvá mertem tenni és, mint erdélyi nem „tartok össze” és egy emberként utáltak.  Még ha elzavartam volna őket, de nem tettem. Én segítek, ahol tudok, ha úgy adódik és tényleg szükség van rá. De egyrészről én döntsem el, hogy akarok-e és tudok-e segíteni, másrészről ez nem „jár alanyi jogon”, mert erdélyi vagy magyar vagy… akármi más vagyok. 

Már nem a fiúk rohangálnak a lányok után

Dániában megváltoztak a viszonyok, már nem (csak) a fiúk nyomulnak a lányokra, hanem fordítva is. Egy bulizós éjszaka története.