Ma Londonba látogatunk (azaz a tegnapi poszt után maradunk Angliában) és a gyakorlati tanácsok mellett az is kiderül, hogy mi kell lelkiekben a sikeres beilleszkedéshez.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Péter:
Már öt éve vagyok Angliában. Mielőtt kijöttem, felszámoltam otthoni vállalkozásomat, mert már nagyon elegem lett belőle, hogy mindig mindenhol ügyeskedni kellett a megélhetéshez.
Az első fél év szerintem mindenkinek nehéz, ha beszéli a nyelvet, ha nem. Mondjuk utóbbi esetben különösen. Azért azt mindjárt az elején elmondanám, hogy nyelvtudás nélkül ma már csak a legalja munkáknak is a legalját lehet megkapni. Ma már nagyon nagy a konkurencia, és mindenki inkább azt választja, aki legalább megérti, amit mondanak neki.
Ha valaki úgy dönt, hogy kijön, a legjobb, amit tehet, hogy elfelejti, mit ért el otthon, ha csak nem valami multinál dolgozott értékelhető munkakörben vagy nem tett le valami nemzetközi szintű dolgot az asztalra. Ám azért senki se becsülje le magát, mert bevándorló!
Kitartás és ambíció
Itt mindent újra kell kezdeni, és újból fel kell építeni. Nem könnyű itt sem, de ha van kitartás és ambíció, akkor itt valóban bármit el lehet érni. Ha valaki nyitott és elfogadja az ittenieket, akkor őt is hamarabb befogadják és viszonylag gyorsan be lehet illeszkedni.
Kiutazás után talán a legkönnyebb szobát bérelni a magyarok által kiadott házakban, de ezt tényleg csak átmenetileg, mert nem szabad ott ragadni. Már csak a nyelv miatt is jobb helyieknél lakni, hihetetlen fejlődést lehet elérni pár hónap alatt.
Itt mondanám el, hogy az otthoni nyelvvizsga itt senkit sem érdekel, a színvonaláról meg inkább vagy jót, vagy semmit, szóval semmit… Egyébként is sokkal fontosabb, hogy pörgős legyen a beszéd, mint helyes. Kivéve, ha valaki ügyfelekkel foglalkozik nap mint nap, mert oda elengedhetetlen.
De napi szinten inkább fontos, hogy gyorsan tudj válaszolni, mint hogy hibátlanul fogalmazz. Idővel úgyis belejön az ember a helyes nyelvhasználatba is.
Ügyintézés minden szinten
Miután van szoba vagy lakás, lehet bankszámlát nyitni. Nem minden fiókban szeretik a bevándorlókat, de senki se ijedjen meg, ha elsőre nem megy. Ilyenkor érdemes elmenni olyan környékre, ahol sok a bevándorló, és az ügyintézők java része is az. Sokkal segítőkészebbek és tapasztalataim szerint könnyen nyitható számla.
A bankkártyát általában egy héten belül kiküldik lakcímre. A NI-szám interjúhoz időpontot telefonon lehet igényelni, az egész egy 15 perces személyes találkozás egy ügyintézővel, papírokat, útlevelet ellenőriznek, ennyi.
Telefonkártyát szinte minden utcasarkon lehet venni rengeteg szolgáltatótól.
Komolyabb állás csak interneten
Ezután lehet munkát keresni, mosogatói és hasonló állásokra még mindig személyesen, de ha valaki komolyabb állásra pályázik, csak interneten, Kitartónak kell lenni, saját tapasztalatom, hogy száz elküldött CV után legjobb esetben 5-8 telefonos interjú lesz, majd ebből 2-3 személyes találkozó.
Itt az állástól függ, hány fokozaton kell keresztül mennünk. Egy középvezetői állásra általában azért kétszer-háromszor is vissza kell menni. Sokaknak nem tetszik, de itt a külsőség legalább olyan fontos, mint a szaktudás.
Ha sikerül elhelyezkedni, érdemes valahol a munka közelében lakást keresni, mert a tömegközlekedés nagyon drága és roppant időigényes Londonban. Nem ritka, hogy valaki napi négy órát ingázik.
Nem kell néznem az árakat
Én jelenleg egy hipermarketben dolgozom középvezetőként. Igaz, hogy éjszakázom, de csak heti négy napot dolgozom, és egy otthoni felsővezető bérét kapom, ami már angol mércével is egy jó középszint.
Már régen nem kell néznem az árakat, amik sok esetben egyébként is alacsonyabbak, mint otthon. Az átlagos angol persze mindig panaszkodik mindenre, de igazából hacsak nem csinálsz magadnak problémát, nem nagyon kell idegeskedni.
Persze ez nem megy egyik napról a másikra, aki úgy jön ki, hogy majd rögtön több száz fontot fog félretenni, az nagy tévedésben van. Örülhet, ha az első fél évben sikerül egy minimális összeget félretenni, kivéve, ha hajlandó mindent megtagadni magától és csak a munkának él.
De idővel kinyílnak a kapuk és szépen beindul minden, csak rengeteg türelem és némi alázat kell. Én 3,5 év után értem el erre a szintre, közben bejártam több szektort is, még több álláson keresztül. Voltam pincér, concierge, majd supervisor egy konferenciaközpontban.
Itt nem gond, ha váltani szeretne valaki, kevés az olyan, aki 3 évnél hosszabb ideig húzza egy helyen, különösen a vendéglátásban.
Kipróbálnám magam máshol
Én jól érzem magam itt, jól beilleszkedtem. Ma már megtehetem, hogy évente négyszer menjek nyaralni, és arra is van időm, hogy élvezzem az életet. Azt nem mondom, hogy majd egyszer nem költözök el innen, de biztos, hogy nem haza. Kedvem lenne kipróbálni magam egy másik kultúrában.
Senki se értsen félre, szeretem a hazámat, de mindig elcsodálkozom, amikor hazamegyek, hogyan lehet ott élhető életet élni ilyen árak és olyan fizetések mellett. Meg lehet venni, de nekem fontosabb, hogy van egy kényelmes, stresszmentes életem. Persze mindig lesznek, akik kalandvágyból inkább otthon maradnak. :)
Ha valakiben van kitartás, elég akarat, akkor csak biztatni tudom, hogy próbáljon szerencsét!
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Tettem azért, hogy másként legyen
Mióta eljöttem otthonról és erre büszke is vagyok, nem szedek nyugtatókat, mert amikor felkelek, tudom, hogy van munkahelyem, ahova bemegyek dolgozni minden nap és mindig pontosan ki is fizetnek.
Hónapokig hitegettek, majd felmondtak
Én ezt nagyon nem tartom fairnak, gondolkodom, hogy ügyvédhez fordulok, kártérítést akarok követelni. Ugyanakkor kizárni sem akarom annak a lehetőségét, hogy egy másik céghez elmenjek dolgozni, márpedig a pereskedéssel erre megvan a lehetőség.
A váratlanra lehetetlen felkészülni
Lakhatási, munkavállalási problémák mindig kiszámíthatatlanok. Még akkor is lehet gond, ha valaki biztosra megy, szerződéssel. Soha ne hagyjuk a figyelmünket lankadni, mert mind idegileg, mind pénzügyileg megviselheti a vállalkozó szelleműeket!
A pénz fontosabb volt, mint az önérzet
Minden nap szembesülök azzal, hogy külföldi vagyok. Például a munkahelyemen konkrétan diszkrimináció áldozatává váltam, mikor az egyik szülő közölte a főnökömmel, hogy ő egy „idegennel” nem fog beszélni.
Abban az országban, ahol élni akarok, szégyen az, ha valaki csal, mert annak, aki rendesen dolgozik, nem kell rettegve várnia hó végén a számlákat, annak nem kell döntenie a gáz- és a villanyszámla kifizetése között.
Otthon úgy éreztük, nincsen már ránk szükség, teherré váltunk az országnak, pénzünk alig – szóval nem éreztük, hogy kiegyensúlyozott, boldog nyugdíjas évek várnak ránk. Jön a tél, és nagyon nem szerettük volna azt számolgatni, hogy eszünk vagy fűtünk.
Utolsó kommentek