Mai posztolónk Londonból küldött nagyon érdekes írást, mégpedig a brit főváros sokszínűségéről. Mint kiderült, a fehér britek (azaz a tulajdonképpeni bennszülöttek) mára már kisebbségben vannak a fővárosban. Csak képzeljük ezt el Budapesten…
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Joe:
Londonban élve az embernek gyakran támad az a benyomása, hogy lassan már kevesebb az angol (na jó, brit) a városban, mint a különböző bevándorló. Az ugye nem újdonság, hogy rengeteg magyar van, nemrégiben hallottam, hogy London már talán az 5. magyar város, ami azért elképesztő, és persze az utcán járva-kelve az is látszik, hogy rengeteg a más náció is.
Elképesztő mennyiségű lengyel (bár a korábbihoz képest mintha csökkent volna a számuk) és egyéb szláv ajkú van erre, akik jórészt az EU 2004-es bővítését követően költöztek ide. Hála Istennek, mert így legalább a lengyel üzletekben lehet a magyarhoz hasonlító kajákat kapni, márpedig abból (mármint lengyel boltból) nem kevés akad.
Aztán ott vannak a – hogy is fogalmazzam – jól láthatóan külföldi bevándorlók, az indiaiak, pakisztániak, arabok és egyéb nációk, akiknek már az öltözködésén is látszik a származásuk – kivéve a másod- és harmadgenerációsokat, akik azért már nem mindig követik a hagyományokat.
Mindez csak arról jutott eszembe, hogy olvastam egy cikket, mely szerint a londoniaknak csupán 44,9 százaléka fehér brit már. Állítólag most első alkalommal kerültek az „őslakosok” kisebbségbe a brit fővárosban. Ami az egész országot illeti, ott most először csökkent 90 százalék alá a fehérek aránya.
A népszámlálás adatai szerint tavaly az Angliában és Walesben élők közül 7,5 millióan születtek külföldön (azaz nem Nagy-Britanniában), amiről nem tudom, új csúcs-e, de gyanítom, hogy igen.
Vannak még érdekes adatok (egyébként a Daily Mail honlapján olvastam ezeket), például hogy a megkérdezettek 59 százaléka vallja magát kereszténynek (ez gondolom ebben az esetben azért inkább az anglikán egyházat jelenti), a 25 százalék ateista, és már 5 százalék a muszlim.
A képen látszik, hogy a legtöbben indiaiak, de aztán a második helyre már feljöttek a lengyelek (egészen elképesztően sokan vannak, de tényleg), a harmadikak pedig a paksiztániak. Ami meglepő, hogy több mint negyedmillió német él Nagy-Britanniában, amit azért nem gondoltam volna.
Ami a legszebb egyébként az egészben, hogy Londonban (szemben egyes vidki városokkal) a mindennapokban annyira nem érezni az etnikai feszültséget – persze lehet, hogy ennek oka az egyre kiegyenlítettebb arány.
Én mindenesetre élvezem, hogy ilyen sokszínű a város, és lehet, hogy csak szerencsém van, de ennek inkább csak az előnyeit (sokféle ember, autentikus kaják, sokféle zene, kultúra keveredése) érzem, a hátrányát nem nagyon.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Így karácsonyoznak Ausztráliában
Azzal, hogy 160-170 különböző nemzetiség él itt, a Karácsony és a szokások is összeolvadtak, és teljesen más értelmet kapnak az ünnepek. A tengerpartokat persze lerohanják az ünnepi időszakban is, de az iskolaszünet alatt a családok mennek, amerre a kocsi viszi őket, akármelyik tengerpartra az országban.
Nyelvtudás nélkül ma már csak a legalja munkáknak is a legalját lehet megkapni. Ma már nagyon nagy a konkurencia, és mindenki inkább azt választja, aki legalább megérti, amit mondanak neki.
Tettem azért, hogy másként legyen
Mióta eljöttem otthonról és erre büszke is vagyok, nem szedek nyugtatókat, mert amikor felkelek, tudom, hogy van munkahelyem, ahova bemegyek dolgozni minden nap és mindig pontosan ki is fizetnek.
Hónapokig hitegettek, majd felmondtak
Én ezt nagyon nem tartom fairnak, gondolkodom, hogy ügyvédhez fordulok, kártérítést akarok követelni. Ugyanakkor kizárni sem akarom annak a lehetőségét, hogy egy másik céghez elmenjek dolgozni, márpedig a pereskedéssel erre megvan a lehetőség.
A váratlanra lehetetlen felkészülni
Lakhatási, munkavállalási problémák mindig kiszámíthatatlanok. Még akkor is lehet gond, ha valaki biztosra megy, szerződéssel. Soha ne hagyjuk a figyelmünket lankadni, mert mind idegileg, mind pénzügyileg megviselheti a vállalkozó szelleműeket!
A pénz fontosabb volt, mint az önérzet
Minden nap szembesülök azzal, hogy külföldi vagyok. Például a munkahelyemen konkrétan diszkrimináció áldozatává váltam, mikor az egyik szülő közölte a főnökömmel, hogy ő egy „idegennel” nem fog beszélni.
Utolsó kommentek