Úton

Nagyon beindultak a levelek, aminek a magunk részéről nagyon örülünk, mert végül is ez adja a blog sava-borsát. Ma egy olyan történetet teszünk közzé, melynek szerzője megpróbált Magyarországon vállalkozni (néha az ésszerűség határain túl is), ám a válság neki sem kegyelmezett. A megoldás Ausztria lett, 50 felett is...

A tegnapi poszt (mely a külföldi sikeres beilleszkedéshez szükséges hozzáállást ecsetelte) kapcsán mondta el Satteins saját, ausztriai tapasztalatait, melyek sokban árnyalják Pixel véleményét, aminek mi nagyon örülünk, mert a több nézőpont és tapasztalat több segítséget is nyújt.

Szép dolog az elhatározás a külföldi munkavállalásról és persze az a szerencsésebb (és egyúttal ritkább) helyzet, amikor az ember a biztosra megy ki, azaz munkahely és valamilyen lakáslehetőség várja. De nem mindig van ez így.

Kicsit körbekérdeztünk, hogy mégis, mekkora az az összeg, amivel már többé-kevésbé biztosan el lehet indulni, ami ad annyi hátteret, hogy ne nagyon kerüljünk kezelhetetlen bajba.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!