Úton

A tegnapi poszt (mely a külföldi sikeres beilleszkedéshez szükséges hozzáállást ecsetelte) kapcsán mondta el Satteins saját, ausztriai tapasztalatait, melyek sokban árnyalják Pixel véleményét, aminek mi nagyon örülünk, mert a több nézőpont és tapasztalat több segítséget is nyújt.

Az csak az első lépés, ha munkát találunk külföldön - a lelki felkészülés, az adott ország kultúrájának, szokásainak ismerete nélkül sok nehéz pillanat várhat ránk. Legalábbis ezt állítja Pixel, aki összeszedte, hogy szerinte mi kell ahhoz, hogy sikeresek lehessünk külföldön is. Vitatkozni (és kiegészíteni) természetesen lehet a kommentekben.

Miután a hétvégén szokás szerint nem jelentkeztünk új poszttal, ma vesszük a bátorságot és visszanyúlunk egy péntek késő esti eseményhez. Igen, a londoni olimpia megnyitójáról van szó, és bár azóta eltelt két nap, van, amiért még aktuális lehet az esemény. Legalábbis ez derül ki Péter leveléből, no meg az is, miért érzi úgy, hogy jól döntött, amikor egy éve elhagyta Magyarországot.

A külföldi tanulással és munkavállalással kapcsolatos vita egyik alapkérdése (ha jól látjuk) az, hogy vajon gyáva-e, aki elhagyja Magyarországot. A vélemények egészen szélsőséges módon oszlanak meg, a vita hőfoka pedig néha elképesztő magasságokat ér el. Ma Erika véleményét közöljük, aki Facebook-oldalunkra írt.

Egyszer már írtunk az amerikai nyári táborokkal kapcsolatos munkalehetőségekről, most újabb történet következik, ráadásul rögtön két év tapasztalataival.