Egyszer már írtunk az amerikai nyári táborokkal kapcsolatos munkalehetőségekről, most újabb történet következik, ráadásul rögtön két év tapasztalataival.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Zsuzsi

Ezt a posztot nem azért írtam, mert a magyarországi helyzet miatt mentem bárhova is, csupán 2 külföldön töltött nyár tapasztalatait szeretném Veletek megosztani.

Amerikába régen is ki szerettem volna jutni már, mert olyan álomszerűnek tűnt ez az ország. Egy gyerektáborban dolgoztam 2009 és 2010 nyarán Wisconsinban.

Az egyetemi állásbörzén találtam rá a CCUSA standjára, majd miután kitöltöttem a hosszú internetes jelentkezést és elmentem Pestre az Amerikai Nagykövetségre vízuminterjúra, csak várnom kellett, hogy hívjanak, mehetek ki. A táborokban, aki nem beszél jól angolul vagy a konyhára tud menni dolgozni, vagy pedig a maintenance (mosdó tisztítás pl.) csoportba tud menni max.

Ebben a programban diákok és nem diákok részt vehetnek egyaránt, bizonyos korhatárral. Aki nem diák az viszont csak counselor-ként (gyerekvigyázó) tud kimenni, ahol viszont jól kell tudni angolul.

Leszólítottak a reptéren

A nagykövetségen viszont a vízumhoz olyan papírt is kérnek ilyenkor, hogy hol fog valaki Magyarországon dolgozni a tábor után. Ez annyit jelent, hogy kell egy papír egy vállalkozástól vagy egy létező munkahelytől, ami leigazolható legyen akár telefonhívás útján is, mert a követségről akár telefonálhatnak is.

Az ügyintézésben az iroda segített sokat és általában a kiinduló magyaroknak egy gépre vesznek jegyet, így senkinek nem kell egyedül utaznia. Én a tábor kezdete után 2 héttel később lettem elhelyezve csak, ezért egyedül kellett kimennem, de szerencsére egy magyar lány leszólított a reptéren, aki szintén táborba utazó diák volt.

Chicagóban elég furcsa volt, hogy a busztársaság neve alapján lehetett tudni csak melyik busz hova megy a reptérről, de 5 buszsofőrt megkérdezve sikerült orvosolni ezt a problémát.

Sok nemzetiség együtt

A táborban nem mondhatnám, hogy luxus szállásunk volt, 12 lány aludt egy kabinban, amiben hideg is volt időnként. Ezt elmondták otthon is, hogy sok ember fog egy helyen aludni, meg hogy ott dolgozni kell elég rendesen és agyonfizetve se leszünk.

Voltak szlovákok, magyarok, lengyelek a csoportban. A lengyelek és szlovákok majdnem tökéletesen értik egymás nyelvét, ezért ők elég sokat egymással beszéltek csak inkább. Ezek a táborok arra jók, hogy az emberek tapasztalatokat gyűjtsenek, nyelvet tanuljanak és a tábor után lehetőség legyen utazgatni, vagy pénzt gyűjteni.

Ez egy zsidó tábor volt konkrétan, ahol vannak bizonyos szabályok, amiket be kellett nekünk is tartani. Kétféle evőeszköz volt, az egyikkel tejtermékes ételeket ettek a másikkal húsosakat. A sajtot például nem lehetett egy asztalon enni a hússal. A gyerekek táborrészén nem volt 2 külön konyha e célból, de a tábor másik felén, ahol családok nyaraltak, ott viszont igen.

A vallás szerint ugye Shabbat idején nem dolgoznak és nem gyújtanak tüzet. Ezt a táborban úgy kell értelmezni, hogy a hétvégén hideg kaja volt csak, valamint pénteken a gyereknek ez alkalomból kalács és tánc vacsora után. Hétvégén fura jelmezeket hordtak mintha farsang lenne.

A félig zöld szalámi pályafutása

Az amerikai gyerekek étkezési szokásai a hamburgerből, hot-dogból, mac&cheese (számomra sajtkonzervvel leöntött tészta), agyoncukrozott édes löttyökből és kajából állt. A táborban a konyhán való anyagi spórolás hihetetlen szinteket öltött.

A számomra legmeglepőbb a félig zöld szalámi és a sült csirke pályafutása volt egészen a salátáig, 5 napos futamidővel a sütés kezdetétől számítva. A szakácsok elég széles palettán mozogtak, az alkoholista konyhafőnöktől kezdve a nagyon rendes kulturált kategóriáig. De ez előfordul máshol is szerintem a vegyes emberek miatt, mert itt aki szakács az egyfajta vándor életet él, mivel az ügynökség össze-vissza küldözgeti őket mindenhova dolgozni minden államba.

Csak Amerika létezik

A másik meglepő dolog az amerikai gyerekeknek tényleg csak Amerika létezik. A gyerekek azt hitték mi kiküldött munkanélküliek vagyunk, valamint, hogy Európában nincsenek egyetemek és mi Magyarországon lovagolunk lovas nemzet révén.

Amikor megtudták, hogy akik a konyhán dolgoznak egyetemisták és orvostól kezdve, informatikusig mindenki van ott, elcsodálkoztak. Az intelligensebb fajta Bukarestet mondott Budapest helyett.

A legnagyobb multi üzletben amikor bevásárló kártyát akartunk, a néni az adatbázisban regisztráláskor nem találta Magyarországot, megkérdezte, jó lesz-e, ha Franciaországot írja be, úgyis arrafelé van az is.

A boltban az egyik idős eladó oxigénpalackot tolt egy babakocsiban, amiből egy cső vezetett az orrába. A túlsúlyos embereknek külön kiskocsi van, amiről azt hittem egész nyáron, hogy a mozgássérültek használják. Az árak adó nélkül vannak kiírva csak, amit csak a blokkon tüntetnek fel. Ez azért van így, mert minden államban különböző az adószázalék. Az árakat a www.numbeo.com oldalon le lehet szűrni, ha valakit érdekel.

Az eladók kedvesek és ha a pénztáron kívül sétálok a kifizetetlen áruval az áruház területén nem rohannak le biztonsági őrök. Amikor a garanciális biciklit visszavittük, félóráig vártunk, hogy valaki odajöjjön, ennyi erővel más biciklit is elvihettünk volna. A ruhaüzletekben a leárazás nem 5-30%-ot jelent hanem 50-70%-ot is bőven.

A bejáratnál nyugdíjas vagy mozgássérült idős alkalmazottak fogadnak és kedvesen köszönnek. A moziban a bejáratnál, ha veszünk egy jegyet senki nem zavar el az előadás végén és terel ki a másik kijáraton, ezért gyakorlatilag egy jeggyel akár több filmet is meg lehet nézni. A popcornt és a kólát annyiszor töltik újra ingyen, amennyiszer csak akarom. Ez igaz a McDo—ra is a kóla terén.

Foghúzás 80 ezerért

Az egészségügy nagyon drága. A fogamat kihúzták röpke 80.000 forintért. Az otthoni rendelőkben egy asszisztens és egy orvos van. Kint az előtérben volt 3 adminisztrátor, kávéautomata, valamint a váróteremben az összes alkalmazott képe kirakva, mintha sztárok lennének, különösen az orvosoké. Hat rendelő volt, ahol zöld ruhás asszisztensek rohangáltak.

Végre megjött az orvos, gondoltam, erre csak lecsiszolták a fogamat, hogy ne fájjon, majd adtak gyógyszert és időpontot jövő hétre, hogy akkor lesz itt az igazi orvos majd.

Elég körülményesnek tűnt nekem az egész hely, gondoltam ezért ilyen drága, mert ennyi alkalmazott van. Az egyik hölgy mesélte, a férjének epeműtétje volt, ami 15.000 dollárba került és csak 10.000-et fizetett a biztosító nekik.

Bejártuk fél Amerikát

A tábor után sokat utaztunk a barátaimmal. Minden állam szinte más világ, nem csak az éghajlat miatt, hanem az emberek is különbözőek valamennyire. New York számomra nagyon zsúfolt volt a túl sok felhőkarcoló miatt, amit „bepasszíroznak” a legkisebb helyre is.

Amikor az egyik fekete üveges felhőkarcolókkal teli utcán végignéztem, a napsütés le sem ért az utca aljáig. Amikor rosszul voltam, megkérdezték ketten is, jól vagyok-e. 10 metróvonal van, egyenként akár 50 megállóval is. Nem mindegyik vonal működik hétvégén, így emiatt el is tévedtem egyszer.

A JFK repülőtér nagyon nagy, 8 terminál van némelyikben 17 kapuval is akár. Amikor kinéztem a repülőgép ablakából a kifutópályán a Boeing-gépek úgy sorakoztak, mint az autópályán az autók. A repülőjegyek az országon belül olcsónak mondhatóak a távolságok tekintetében is.

A Six Flags nevű vidámpark kihagyhatatlan élmény és Amerika szerte rengeteg helyen megtalálható, úgy tudom ami New York mellett van az az egyik legnagyobb.

Nevadában, a sivatagban minden 100. mérföldön persze van egy McDo…. A messzi homokdombokkal övezett sziklás tájban lehet látni elszórva házakat, ahonnan kocsival közlekednek az emberek. A Grand Canyon, Glen Canyon, Monument Valley stb. nagyon szép, érdemes megnézni.

Las Vegas nagyon olcsó szállás terén, valószínűleg a rengeteg kaszinó miatt. Az egyik barátnőmet, amikor az utcán sétált leszólította egy férfi és adott egy meghívót az egyik szálloda VIP bulijára, ami annyit jelentett, csak listával lehetett bemenni. Ez inkább ilyen látszatbuli volt, hogy mindenki megmutassa, milyen márkás cuccai vannak. Kicsit olyan volt az egész hely, mint a filmekben.

San Franciscóban a piacon rengeteg különleges gyümölcsöt lehetett venni. A kínai negyedben lampionok lógtak és olcsóbb volt minden. A meredek emelkedőkön nem lehet egyszerű megtanulni vezetni. A Golden Gate híd persze kötelező látványosság, csakúgy, mint az Alcatraz.

Aloha!

Hawaii nem csak messze van Amerikától, de teljesen más is ott minden. Régen mindig azt hittem az csak a gazdag emberek kiváltsága, hogy odautazhatnak. A hotelokat annyira drágának nem mondanám, bár mi négyen voltunk egy szobában, ezért olcsóbb volt.

Honoluluban a buszon az „Aloha! Welcome on board!” szöveg fogadott minket. Amikor a hotelba mentünk a nagy csomagokkal a buszon a sofőrnő nem akart elindulni addig, amíg el nem pakolunk úgy, hogy más is le tudjon ülni rendesen.

A közlekedés nagyon jó a buszjegy 2 óra hosszáig érvényes és 2,5 dollárba kerül. A Hawaii Vulkánok Nemzeti Parkban vannak emberek, akik a vulkánkitörések övezte területen laknak, ahol a lávától fekete a talaj és olcsó a telek.

Kérdeztünk egy férfit, nem félelmetes-e, hogy a legutóbbi kitöréskor a láva a házától 10 méterre folyt el. Annyit mondott, olyankor ki kell költözni pár óra hosszára, de nem olyan vészes.

Meggazdagodni nem lehet, élménynek jó

Minden diáknak és nem diáknak ajánlom ezt (aki jól beszél angolul). Aki nem diák counselor-nak (gyerekvigyázónak) ki tud menni, érdemes belevágni tapasztalat szerzésnek vagy egyfajta nyaralásnak, amire megkeresi az ember a pénzét nyáron.

Meggazdagodni nem lehet, de sok jó élményt szerezni és nyelvet gyakorolni igen. Hivatalosan élni nagyon nehéz kint. Ha valaki hivatalosan legalább egyszer kint dolgozik, akkor kap egy social security kártyát, ami egy azonosító kártya, amiben benne van minden (adókártya, eü számként is ezt kérik stb.).

Ezzel adózni lehet kint akkor is, ha lejárt a vízum és valaki tovább marad, de valahol nem hivatalosan dolgozik – ami viszont kitoloncolással jár. Azt meg nem érdemes megkockáztatni.