Úton

Nagyszerű hozzászólást olvastunk (már megint) a múltkori, a külföldön élő magyarok Magyarországgal kapcsolatos felelősségét firtató posztunknál sokadik tollából (billentyűzetéből), így ezt most utólagos engedelmével közöljük. Tanulságos és elgondolkodtató.

Különleges poszt a mai, hiszen ezúttal egy olyan külföldi történettel szeretnénk megismertetni titeket, ami szerintünk kapcsolódik a blog tematikájához. Természetesen kíváncsiak vagyunk a véleményetekre!

Miután többször megkaptuk már a hozzászólásokban, hogy milyen negatívak vagyunk (holott szerintünk csak nyitott szemmel járunk, de ebbe most ne menjünk bele), arra gondoltunk, ma beszélgethetnénk arról, hogy vajon mekkora felelősségük van Magyarország sorsában és jövőjében a külföldre költözőknek.

Nem akartunk írni erről, de ahogyan sorjáznak az írások, nem tudjuk megkerülni a témát, már csak azért sem, mert tökéletes példáját adják annak, miért forog nem is olyan néha az ember gyomra attól, ami ebben az országban zajlik.

Ismét egy levelet szeretnénk idézni, annál is inkább, mert szerzője (hozzánk hasonlóan) a nyitottságot, a másik megismerésének vágyát hiányolja Magyarországról.