Úton

Nagyon beindultak a levelek, aminek a magunk részéről nagyon örülünk, mert végül is ez adja a blog sava-borsát. Ma egy olyan történetet teszünk közzé, melynek szerzője megpróbált Magyarországon vállalkozni (néha az ésszerűség határain túl is), ám a válság neki sem kegyelmezett. A megoldás Ausztria lett, 50 felett is...

Túszul ejtve érzi magát a negyvenes évei végén járó Bogi, aki szerint korosztálya helyzete szinte kilátástalan. Nem is nagyon szeretnénk mit hozzátenni, írása magáért beszél.

Ma két levélből idézünk, mindkettő megfontolásra és továbbgondolásra érdemes és valahol kapcsolódnak is egymáshoz.

Újabb érdekes levél érkezett, ezúttal Tonytól, aki már a 80-as évektől járt külföldre dolgozni, így aztán van tapasztalata a munkavállalás terén. Szerinte megfelelő nyelvismeret és szakmai tudás nélkül aligha lehet sikereket elérni - és ezzel csak egyetérteni tudunk...

Mai szerzőnk e-mailben jelentkezett, de azt kérte, ne adjuk meg a nevét. Teljesítjük a kérését, mert fontosnak tartjuk, amit leírt. Azt mondja, ha nem változnak meg a dolgok, akkor sokan elmennek majd Magyarországról.