Ma két levélből idézünk, mindkettő megfontolásra és továbbgondolásra érdemes és valahol kapcsolódnak is egymáshoz.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat azutrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

László

Régóta olvasom már a blogot és ezúttal elhatároztam, hogy én is írok. Angliában élek a barátnőmmel. Délkelet-Magyarországról jöttem ki lassan 7 éve, a barátnőm négy éve él itt.

Nálunk is a szokásos itt megbecsülnek – elfogadnak – megfizetnek – békén hagynak elv érvényesül. Keményen megdolgozunk mindenért.

Az otthoni helyzetet mi eképpen látjuk: az utóbbi években tapasztalt, elképesztő méretű kivándorlás a Magyarországot romba döntő politikai pártok – államadósság / eladósodás – korrupció szüleménye.

Huszonhárom évvel a rendszerváltás után nem itt kellene tartani. Szerintünk az emberek egyszerűen kiábrándultak a régóta fennálló kilátástalan helyzetből.

Abból, hogy bármit csinálsz, soha semmi nem lesz belőled, mert még ha jutnál is valamire, valaki (adóhatóság, bank, árak, stb., stb.) a „sötétben” leselkedik rád és az várja, hogy elkaszálhasson. Ilyen gazdasági környezetben nem csoda, hogy mindenki menekül.

Nekem azt tanították a szüleim, mindig azt kell nézni: hogyan lehet és nem azt, hogyan nem. Talán ezért élünk külföldön.

Némileg ide kapcsolódik Éva hozzászólása is a Facebookról. Ő még 1999-ben költözött az Egyesült Királyságba, és akkor még ezért nem bántotta senki. „Én mindenkitől csak a bátorító jó szavakat kaptam. Mindenki dicséretesnek találta, hogy talpon tudtam maradni fiatal nőként, minimális nyelvtudással és 25 fonttal a zsebemben.

Mindenki a "vállam veregette", akkor még vízummal au-pairként. Akkor még senki sem mondta, hogy rosszul teszem, amit teszek. Elindultam nyelvet tanulni és mindenki csak biztatott ezen az úton.

Akkor még minden külföldre induló fiatal magyart támogatott a család és a társadalom. Senki sem vádolt minket.

Talán az uniós csatlakozás után, amikor tömegesen elindult a magyar vállalkozó szelleműek áradata külföldre, akkor változhatott meg a gondolkodásmód?

Csak azt nem értem, hogy annak a 2 millió lengyelnek, akik itt a UK-ben élnek, nekik miért nem vágnak vádaskodó szavakat a fejükhöz az otthon maradt honfitársaik? Lehet, hogy talán azért, mert a lengyelek összetartanak és megértik, támogatják egymást. Ők nem irigykednek egymásra, nem akarják egymást lehúzni és ócsárolni...?