Úton

Egy közelmúltbeli posztnál élénk vita alakult ki arról, vajon külföldön más-e a politika, mások-e a politikusok, mint Magyarországon. Szerintünk a politikusok nem, de a tettek következményei igen.

Egy olyan levél következik ma, amely meglehetősen elszomorított minket, hiszen ismét csak azt bizonyítja, hogy már a komoly tapasztalatokkal rendelkező szakembereknek is gondot jelent a megélhetés - hiába a jó szakma, a sok évtizedes tisztességes munka.

Nem is igazán történet a mai poszt, hanem egy elkeseredett segélykiáltás - legalábbis mi annak olvastuk. Egy olyan fiatal segélykiáltása, aki már döntött, hogy elindul, és akinek az érvei egyáltalán nem gazdaságiak.

Új hét, új történet, ezúttal arról, hogy mit tegyen az, akinek már van veszíteni valója, mert nem nyomorog, gondoskodnia kell családról, valamit már elért az életben - mégis menne…

Őszintén szólva a mai történet elég régóta lapul a levelek között, sokáig vacilláltunk, megjelentessük-e. Mostanában azonban egyre többet találkozunk olyan 50 fölötti emberekkel, akik képtelenek munkához jutni függetlenül attól, milyen munkakörben dolgoztak korábban és mennyi tapasztalatot gyűjtöttek össze. A mai poszt is erről szól.