Egy olyan levél következik ma, amely meglehetősen elszomorított minket, hiszen ismét csak azt bizonyítja, hogy már a komoly tapasztalatokkal rendelkező szakembereknek is gondot jelent a megélhetés – hiába a jó szakma, a sok évtizedes tisztességes munka.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Kálmán:
A vélemények többsége arról szól, hogy Magyarországon a körülmények egyre elviselhetetlenebbek és ez a tendencia erősödik.
Jómagam is, így túl az 50-en, úgy gondolom, hogy amíg nem késő ki kell mennem az országból. Eddig úgy éltem az életemet, hogy becsülettel, tisztességgel igyekeztem jól végezni a dolgaimat, mindenféle káros szenvedélyek nélkül.
Két gyermekemet is felneveltem, akik egyetemet végeztek, életem eddigi legnagyobb értelme az volt, hogy úgy neveljem őket, hogy meg tudjanak állni a lábukon, és azt hiszem, hogy ezen a téren sikerrel jártam.
Mostanáig egyéni vállalkozásban asztalosként dolgoztam, de természetesen emellett más jellegű munkákat is végeztem (ácsmunka, fémszerkezeti lakatos munka, kertépítés és egyebek). Néhány munkám megtekinthető itt.
Gondolom, nem újdonság az, hogy a kereslet és az igények az ilyen munkákra egyre szűkösebbek. Néhány éve volt alkalmam rövid időre kimenni Ausztriába dolgozni, megtapasztaltam azt, hogy milyen egy olyan országban élni, ahol nyugalom, tisztaság, rend és biztonság van.
Látni olyan falvakat, tanyákat, ahol megvan a mindennapi munkának az eredménye, szinte nem is láttam omladozófélben lévő, elhagyatott épületeket, de még melléképületeket sem.
Az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy létkérdés az, hogy ebből az országból elmenjek. Minden ráérő időmben tanulom az angol nyelvet, emellett keresem a lehetőségeket arra, hogy kijussak lehetőleg ilyen nyelvterületre hosszabb távra dolgozni.
Tisztában vagyok azzal, hogy ebben a korban ez már nem egyszerű dolog, ezért is fordulok most Önökhöz. Nagyon hálás lennék, ha akár Önök vagy a honlapot olvasók közül valaki tudna nekem segíteni (ötletekkel, tanácsokkal, vagy akár konkrét lehetőségekkel) a külföldi elhelyezkedésben.
A szakmámon kívül más munkát is szívesen elvégeznék (pl.: éttermekben, szállodákban, közintézményekben mosogatást, karbantartást, kerti, udvari munkákat), a lényeg az, hogy el tudjak angol nyelvterületen helyezkedni.
Girl in America – egy lány kalandjai az Egyesült Államokban
1. A megérkezés
4. Még elcsíptük a klasszikus Amerikát
5. Elvegyülök az amerikaiak között
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Ez már a saját túlélésünkre megy
Szerintem a XXI. században, amikor a népvándorlás nyilvánvaló jelenség, elavultak a régi, berögzült nézetek, hogy magyar vagyok, akkor is maradok, ha a fene fenét eszik is.
Nem csak elkeseredetten menekülők vannak
A lakásbérlés esetében például kifejezetten jól jött, hogy akadtak kollégák, akik meg tudták mondani egy-egy környékről, hogy érdemes-e arrafelé keresgélni. (…) Lambethnek vannak olyan részei, ahol bármikor vennék lakást (ha lenne elég pénzem…), és egy-két utcával arrébb akkor se költöznék oda, ha fegyvert szorítanának a fejemhez.
Még nincsenek gyermekeim, de pár év múlva szeretnék többet is, és amikor erre gondolok, egyre gyakrabban jut eszembe, hogy szeretném-e, ha Magyarországon nőnének fel. És egyre gyakrabban „nem” a válasz.
Nem hittem volna, hogy ide jutunk
Régebben hallottam történeteket arról, mekkora próbatételnek teszi ki a párkapcsolatokat az, ha az ember külföldre költözik, még akkor is, ha nem a bizonytalanba megy. Soha nem gondoltam volna, hogy ez velem, velünk is megtörténhet, de a jelek szerint mégis csak eljött egy nehezebb periódus. Biztos vagyok benne, hogy át fogjuk vészelni, de mégis nehéz.
Kevesen mérik fel a nyelvtanulás (sőt: a nyelvtudás!) fontosságát, és erre sokszor csak akkor döbbennek rá, amikor már ott állnak egy külföldi városban és rájönnek, hogy az, amit ők nyelvtudásnak hittek, mennyit is ér…
Utolsó kommentek