Rendkívül érdekes és elgondolkodtató írás érkezett hozzánk, egyenesen Spanyolországból. Szerzője, Attila, egy helyi felmérésből indul ki, mely szerint a spanyolok kétharmada (!!) hajlandó lenne útra kelni, ha jobb munkakörülmények várnák, de végkövetkeztetései már a magyarságra vonatkoznak. 
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Attila:
Egy legutóbbi felmérés Spanyolországból a munkavállalók mobilitásával kapcsolatban. A felmérést az Adecco Professional e Infoempleo cég készítette és publikálta múlt héten, majd számos napilap is beszámolt róla. Én például a
Röviden a lényeg, akit érdekel az egészet lefordíthatja, pl. a Google-fordítóval: a megkérdezett spanyolok 64%-a hajlandó lenne elköltözni egy másik országba, ha a foglalkoztatási lehetőségek ezt indokolnák. Ez az arány 62% a Spanyolországon belüli költözéssel kapcsolatban.
A fő motivációs tényezők a jobb külföldi munkalehetőség, az ország romló gazdasági helyzete, a jobb életszínvonal reménye külföldön, szakmai tapasztalatszerzés és nyelvtanulás.
Németország, Nagy-Britannia, USA, Franciaország
A válaszadók több mint 47%-a legalább 5 évig maradna külföldön, 24%-uk 3-5 évig, ami azt jelzi, hogy a munkavállalók többségének ha nem is a végleges, de a tartós áttelepülés a célja és mindössze 6%-uk jelezte, hogy kevesebb, mint 1 évig maradna külföldön.
A főbb célországok Németország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország. A választásnál a főbb szempontok a jó fizetés és a jó munkakörülmények.
Ahogyan én látom, a munkavállalással kapcsolatos mobilitás igen jelentős Spanyolországban és figyelemre méltó, hogy a statisztikai adatok szerint a határokon belüli, vagy kívüli mobilitással kapcsolatban nincs lényegi különbség, annak ellenére sem, hogy a spanyolok esetében nem igazán jellemző az idegen nyelv tudása. Kevesen beszélnek angolul és különösen németül!
Németország és Spanyolország között a gazdasági kapcsolatok igen jelentősek. Ha jók az ismereteim, a németek rengeteg pénzt fektettek be Spanyolországban, abszolút érdekük, hogy a spanyol gazdaság talpon maradjon. Ez magyarázza azt a tényt is, hogy Németország preferálja a spanyol munkavállalók fogadását.
Nem lelkiismereti kérdés
Bár az igen magas (több mint 20 százalékos, de a fiatalok körében jóval magasabb) munkanélküliség magyarázza az erős elvándorlási szándékot, azok sem tartják kizártnak az esetleges költözést, akik jelenleg munkával és biztos megélhetéssel rendelkeznek.
Nekem úgy tűnik, hogy a spanyolok számára nem lelkiismereti, érzelmi kérdés, hogy elhagyják-e az országot vagy sem. Mentesek az ezzel kapcsolatos nacionalista szentimentalizmustól és az esetleges bűntudattól. A Spanyolországban maradók sem tekintenek a távozókra úgy, mint egy bűnös rétegre, amely képes otthagyni a szülőhazáját és a továbbiakban nem osztozik az itteni gazdasági és munkahelyi helyzet romló adottságaiban.
Népszerű televíziós program a "Spanyolok a nagyvilágban", amely rendszeresen bemutatja a különböző országokban élő spanyolokat, a sikereiket (főleg) és a gondjaikat - nosztalgiázástól, lelkizéstől, negatív érzelmi felhangoktól mentesen. A sikerre, a beilleszkedésre koncentrálva, igen pozitív hozzáállással. Megjegyzem, hogy a programnak van párja is, ez pedig az idegenek, a bevándorlók életének, beilleszkedésének bemutatása Spanyolországban.
Acsarkodó magyar politikusok
Amikor az Úton blogot olvasom, néhány dolgot igen riasztónak tartok a hozzászólásokban. Egyrészt az országból történő menekülési kényszert, amit sokan a bűnös politika következményeként ideologizálnak: "bűnös politikusok, rablóbanda, országeladó hazaárulók, kisemmizett lakosság, pénztelenség, éhenhalás", stb.
Ez a jelenség sajnos szomorú hozadéka az elmúlt évtizedek acsarkodó politikai szembenállásának, amikor az ellenséges felek (értelmesnek látszó emberek gyülekezete) nem tudott és nem is akart megegyezni az ország ügyeinek jó irányba alakításában. Jól kiszámítva, hogy az ellenfél esetleges “halála” esetén a folytatásban előre kódolt a teljhatalomba fordulás, ami a történelmi tényezők miatt csak az egyik politikai oldal számára lehetett realitás. Megtörtént. Most ezt az "ételt" kell elfogyasztani, jó képet vágva hozzá, hiszen a választók jelölték ki a szakácsot és tőlük kapja az nyersanyagot is.
„Ez valóban a magyar himnusz?”
A másik szomorú tényező a hozzászólásokban, a kimondott, vagy ki nem mondott bűntudat a változtatás szándékával, vagy megvalósulásával kapcsolatban. Ez érthető, mivel gyermekkorunktól kezdve a Himnusz és a Szózat szellemében nevelkedtünk és jól bevésődött az agyunkba, hogy "A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell."
Nem kellett lefordítanom, hiszen a Wikipédiában megtalálható a Himnusz és a Szózat szövege spanyolul. Egy spanyol baráti társaságban felolvastam mindkettőt és a reakciók elképesztőek voltak: "ez valóban a magyar himnusz?, micsoda szomorúság!, a magyarok valóban így éreznek és gondolkodnak?, hihetetlen!...”
Nem ismerem más népek himnuszát szövegszerűen, valószínűleg más esetekben is fellelhetők hasonló gondolatok és érzelmek, de kétségtelen, hogy magyarság-tudatukat mélyen megélők számára ez az örökség, a nemzeti jelképeink mondanivalója és hatása is igen megnehezítheti a mobilitást.
Nem elegáns belerúgni a külföldre költözőkbe
A harmadik dolog, amit mindenképpen meg kell említenem, a "menjetek, de aztán vissza se jöjjetek" reakció az otthon maradók részéről. Lehetnek, akik ha nem is mondják ki, így éreznek. Ez már csak azért is anakronisztikus, mivel napjainkban, amikor a határon túl élő magyarok számára is adott a magyar állampolgárság felvétele, kapcsolódva különböző jogokkal és lehetőségekkel; mikor jól hangzó sajtóhír, hogy George Pataki, New York állam korábbi kormányzója felveszi a magyar állampolgárságot és szavazni is fog 2014-ben, nem igazán elegáns dolog érzelmileg belerúgni a kényszerből, vagy bármilyen más ok miatt távozni szándékozókba. Ez a kritikusokat minősíti.
Szabadok vagyunk-e vagy sem a döntéseinkben? Ez filozófiai tétel. Lehetnek (vannak!) béklyóink, amik korlátozzák ezt a fajta szabadságunkat: az esetleges tehetségtelenségünk, a visszatartó érzelmeink, a kapcsolataink, a kialakított életterünk meghatározó tényezői, stb.
Ha valaki mindezek mellett vagy ellenére változtatni akar és nehéz döntés előtt áll, azt segíteni kellene. Ha mással nem, azzal, hogy ne akadályozzák a döntéseiben, vagy azzal, hogy a sajnálkozás, és/vagy önsajnáltatás helyett választási alternatívákat kapjon a saját hazáján belül is. Ez politikai kategória? Igen, az. A politikusok felelőssége? Igen, az. De ne felejtsük el, hogy a politikusokat mi választjuk és ők csak olyanok, mint a “félázsiai” választóik. Viszont van remény. 2014-ben jön Mr. Pataki és ő majd segít.
Utolsó kommentek