Úton

Bár Magyarországon nagyon sokan (elsősorban talán a nyelvtudás miatt) Nagy-Britanniára tekintenek az ígéret földjeként, Európa nyugati felében is beindult az elvándorlás, ám ott a cél a gazdaságilag még mindig viszonylag stabilnak tekinthető Németország. Egyre többen egyre többet vállalnak be, hátrahagyva családot, addigi életet, hogy megpróbáljanak munkához jutni.

Mai történetünk tanulsága leginkább talán az lehetne, hogy felejtsük el a kelet-európaiak komplexusát! Nem érdemes másokat hibáztatni (bár nyilvánvalóan kényelmes), hanem menni és csinálni kell. Elszántsággal és szerencsével sikerülhet.

Ma Barcelonába költözünk, és kiderül, hogy még a sok évnyi tervezgetés és a biztos állás sem garantálja a nyugodt átmenetet. Könnyen a földön alva és meleg víz nélkül találhatja magát az ember…

Mai szerzőnk, Dóri régóta álmodozott arról, hogy külföldi egyetemen tanul tovább, és amikor jött a lehetőség, meg is ragadta - annak ellenére, hogy ismerősei megpróbálták visszatartani, mondván, élete legnagyobb hibáját követi el, amikor nekiindult - először au-pairnek. (A kép illusztráció.)

Rendkívül érdekes és elgondolkodtató írás érkezett hozzánk, egyenesen Spanyolországból. Szerzője, Attila, egy helyi felmérésből indul ki, mely szerint a spanyolok kétharmada (!!) hajlandó lenne útra kelni, ha jobb munkakörülmények várnák, de végkövetkeztetései már a magyarságra vonatkoznak.