Mai történetünk tanulsága leginkább talán az lehetne, hogy felejtsük el a kelet-európaiak komplexusát! Nem érdemes másokat hibáztatni (bár nyilvánvalóan kényelmes), hanem menni és csinálni kell. Elszántsággal és szerencsével sikerülhet.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Borzasztó azt olvasni, hogy az emberek mindenki mást hibáztatnak a sorsukért, de saját magukat nem. Olyan könnyű azt mondani, hogy rossz a sorsom, mert „a Fidesz, mert az MSZP, mert a barátnőm, mert a családom, mert a szomszéd, mert az IMF, mert a munkaadóm, mert a kutyám, mert az időjárás, mert mindenki hibás, de én nem!” Amíg az ember nem veszi észre, hogy a sorsa a saját kezében van, addig meg is érdemli azt, amit kap.
Én egy vidéki srác vagyok, de Pesten végeztem főiskolát. Az első évfolyam lezárása után külföldre mentem nyárra dolgozni. Délelőtt „fekete” mosogatóként, aki a konyhai edényeket mossa el és nem a porcelán tányérokat (ők a fehér), amíg délután gyorsétteremben helyezkedtem el.
Aztán elvégeztem a másodikat és halasztottam egy évet. Kimentem ugyanarra a helyre, és 9 hónapig 105 órát dolgoztam egy héten. Heteróként meleg vendégházban takarítottam délelőtt, délután/este segédfelszolgáló voltam. Nem volt szabadnapom, csak egy szabad délutánom egy héten. A versenysúlyom kb
Enni nem volt időm, mert négykor fejeztem be az egyik műszakot, és negyed ötkor kezdődött a másik. Azt ettem, ami visszakerült a mosogatóba az étteremből a vendégektől. A cigi is elnyomta az éhségemet – kb. fél perc alatt szívtam el egyet sunyiban, mert több idő nem volt rá. Hajnal egykor végeztem és reggel hétkor keltem.
Miért csináltam? Mert tudtam, hogy diákként annyi pénzem lesz, ha egyszer hazamegyek, hogy megengedhetek magamnak olyanokat, amit előtte nem. 3.6 millió forintnak megfelelő valutával tértem haza 2001-ben. Világot láttam, toleranciát, türelmet, alázatot és nyelvet tanultam. Megtanultam tisztelni a munkát és saját magamat is.
Aztán befejeztem a főiskolát, leállamvizsgáztam, de hiányzott a diplomához a második nyelvvizsga. Beléptünk az EU-ba, tehát irány London egy kamion anyósülésén, elrendezett szállás és munka nélkül, nagy hátizsákkal. Egy étteremben helyezkedtem el raktárosként.
A terv az volt, hogy arra gyűjtök pénzt, hogy leutazzak Spanyolországba nyelvet tanulni. Sajnos, nem tudtam Londonban 9 hónap alatt annyi pénzt összegyűjteni, hogy Spanyolországban ne kelljen dolgoznom, csak tanulnom, ezért elvállaltam egy „kísérleti egér” szerepet az egyik kórházban. 33 napig be voltam zárva egy kórterembe, és egy új antidepresszánst teszteltek rajtam. 3300 fontot kaptam érte – DE EZT NEM AJÁNLOM SENKINEK.
Én is hülye voltam, de a pénzből leköltözhettem Spanyolországba, beiratkoztam egy nyári egyetemre és 4 hónap alatt elértem a középfokú, szakmaival bővített nyelvvizsga szintet. Kézhez kaptam a diplomám, amivel felvettek egy multihoz Budapesten.
Nekik nagyon hálás vagyok, mert olyan szakmai tapasztalatot szereztem, amivel tudtam később az önéletrajzomat „díszíteni” és kifizettek nekem egy angol Master képzést is, amit a munka mellett végeztem el.
Két év múlva elindultam világgá megint már egy nemzetközi diplomával a kezemben, és már 5 éve Londonban vagyok egy nemzetközi cég sales managereként. Üzletemberként bejárom a világot, Argentína, Uruguay, USA, Kanada, Japán, Kína, Európa stb.
Én a semmiből indultam. Nem áll mögöttem egy milliomos család (de a támogató családom érdemeit nem vonhatom kétségbe) nem hibáztattam a kormány(oka)t, nem hibáztattam a családom, nem hibáztattam a munkahelyeim, a főnökeim, nem hibáztattam SENKIT soha semmiért, és életemben nem voltam soha senki sorsára irigy.
Amit tudok tanácsolni mindenkinek: felejtsük el a kelet-európaiak komplexusát! Ugyanazt a munkát tudod végezni külföldön is, amit otthon, amíg beszéled a nyelvet és megvan hozzá a tapasztalatod. És annak a diplomának, aminek otthon nincs értéke, külföldön sem lesz értéke, hiába van belőle három. Sok sikert mindenkinek és szokjatok le arról, hogy mást hibáztattok, mert az előre nem visz! A siker kulcsa te vagy, és nem más.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Festői szépség és nyomornegyed
Meg sem fordult a fejemben, hogy örök életemre kint maradjak (hiszen ki az, aki életkörülményeinek javítása érdekében keletebbre költözne), viszont nem bántam meg, hogy ezt a pár évet nem szülőhazámban töltöttem, egy nagyon kellemes élménnyel lettem gazdagabb.
Karrierista leszel vagy jó katona
Szeretem Magyarországot, csak azt nem szeretem, amit tesznek vele! A külföldre menés, élés egy ettől független, pozitív világnézeti előny, amit minden embernek ki KELL próbálnia!
Segítség, állásinterjúra hívtak!
Bárhogy is alakuljon egy állásinterjú, mindig profitálsz belőle. Rutint, nyelvgyakorlást, megszokottságot. Sosem bántam meg, hogy sikertelen interjún vettem részt, valahogy mindig a győzelem érzésével jöttem ki onnan.
Nem tervezek örökké külföldön dolgozni. Egyfajta hasznos és jövedelmező tanulmányútnak tekintem. Túl a negyedik x-en nem fogok már hazát váltani. De ajánlom mindenkinek, hogy 2-3 évre lásson világot, mert a látókörét biztosan kitágítja. Utána jöjjön haza és gyarapítsa azok növekvő táborát, akik tényleg tudják, merik, teszik!
Élvezem, hogy ilyen sokszínű London, és lehet, hogy csak szerencsém van, de ennek inkább csak az előnyeit (sokféle ember, autentikus kaják, sokféle zene, kultúra keveredése) érzem, a hátrányát nem nagyon.
Így karácsonyoznak Ausztráliában
Azzal, hogy 160-170 különböző nemzetiség él itt, a Karácsony és a szokások is összeolvadtak, és teljesen más értelmet kapnak az ünnepek. A tengerpartokat persze lerohanják az ünnepi időszakban is, de az iskolaszünet alatt a családok mennek, amerre a kocsi viszi őket, akármelyik tengerpartra az országban.
Utolsó kommentek