Van, amikor valami (esetünkben egy jól hangzó németországi munkaajánlat) nem az, aminek látszik. Így járt pórul Ármin, aki megosztotta velünk a történetét. A tanulság: nem árt figyelni és tájékozódni, mielőtt az ember feladva mindent, elindul külföldre.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Ármin:

Lakáshitelem van és az itteni fizetésemből nehézkes volt a törlesztés (havi 100.000Ft), ezért próbálkoztam a külföldi munkával. Sikerült találnom egy német céget, ahol húsipari termékeket dolgoztak fel. Budapesten voltam állásinterjún és nagyon kedvezőnek véltem az elmondottakat. Heti 40 óra munkaidő, ingyenes szállás és étkezés, 1400 euró fizetés. Feladtam a munkahelyemet.

Az általuk biztosított szállás igénytelen volt, koszos és büdös volt az egész lakás. Felvettem a munkát, közben közölte a műszakvezető, hogy napi 18 órát kell dolgozni, a nyolc óra helyett, ami a szerződésben volt. Munka közben az egyik magyar kollégám összeesett, kihúzták a sorból, 10 perc múlva vittek oda neki egy pohár vizet, majd később visszaállították dolgozni.

Két óránként volt 10 perc szünet, mire az ember felért az öltözőbe, jöhetett is vissza. A magyar kollégák gúnyosan nevetgéltek rajtunk, nem hogy segítettek volna, inkább szemétkedtek.

Ezek után úgy gondoltam, hogy ebből ennyi elég volt nekem, ezért 13 óra munka után közöltem a magyar műszakvezetővel, hogy én hazajövök. Mondta, hogy rendben van, de nem aludhatok a szálláson, el kell hagynom. Összeszedtem a ruháimat, a magyar műszakvezető az autópályáig elvitt, ott kirakott, és közölte hogy: "Sok sikert a hazajutáshoz"- majd elhajtott.

Mondanom sem kell, milyen forgalom van az autópályán. 10 perc sem telt el és már jöttek az autópálya rendőrök. Kiszállt a rendőr és fogta a fejét, hogy mit keresek itt. Mondtam neki, hogy dolgozni voltam, s haza akarok menni, erre elvették az útlevelemet.

Tíz perc után visszajött a rendőr, nem szólt semmit, felnyitotta a csomagtartót és betette a csomagjaimat, engem meg beültettek a rendőrautóba. Akkor közölték velem, hogy elvisznek a legközelebbi vasútállomásra. A német rendőrség nagyon segítőkész volt.

A magyarokról nem mondható el a segítőkészség, ott rúgunk bele a saját honfitársunkba ahol tudunk, nincs bennünk összetartás és ezért tart itt az ország. Elvesztettem az állásomat, ha nem találok hamarosan munkát, akkor még a lakásomat is elviszi a bank.

Azért osztom meg veletek a történetemet, hogy vigyázni kell a csábító külföldi munkaajánlatokkal.