Úton

Ma ismét Amerika felé vesszük az irányt, kiderül, hogy hogyan néz ki egy istentisztelet, és némi ugrással szó lesz arról is, bujkálnak-e a bokorban traffipaxozó rendőrök.

Sok szempontból a szívünkből szól a mai írás, melynek beküldője szerint a XXI. században bizony már kissé avíttasak azok a nézetek melyek szerint ha magyarnak születtem, akkor sehol máshol nem élhetem az életem, minden körülmények között maradnom kell. Alighanem lesz némi vita, de szerintünk ezek azok a kérdések, melyekről feltétlenül érdemes vitázni.

Tulajdonképpen igaza van mai szerzőnknek, aki azt vette észre, hogy a blogon mintha többségükben lennének azok a történetek, melyek a nagyon mélyről induló útrakelők történeteit mesélik el. Ő egy sokfordulós pályázaton jutott ki Angliába, aminek az anyagi biztonságon túl más előnyei is voltak.

Nem is igazán történet a mai poszt, hanem egy elkeseredett segélykiáltás - legalábbis mi annak olvastuk. Egy olyan fiatal segélykiáltása, aki már döntött, hogy elindul, és akinek az érvei egyáltalán nem gazdaságiak.

Érdekes írást kaptunk a minap, most, hogy hirtelen végiggondoltuk a blog eddigi történetét, talán még nem is volt róla szó, pedig valóban fontosnak tűnik. Röviden összefoglalva arról van szó, hogy a külföldre költözés (és az abból adódó változás, feszültség) milyen nyomásnak teszi ki a párkapcsolatot?