Az egyoldalúság és elfogultság látszatát is szeretnénk elkerülni, no meg hiszünk a vitákban, ennek jegyében ma a másik oldalt mutatjuk meg – azaz az érveket amellett, hogy miért nem rosszabb a helyzet Magyarországon, mint Európa (vagy akár a világ) sok más helyén. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre!
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
panny87
Ki tart pisztolyt az emberek fejéhez, hogy márpedig te itt maradsz? A felelősség hiánya nagyon érezhető. Mindenki hibás, csak én nem. A legtöbb fiatal azért választ „büfészakot”, mert azt könnyebb elvégezni, mint mondjuk az orvosit vagy a mérnök szakokat. Tisztelet a kivételnek.
A külföldi befektetők oda mennek, ahol 1. olcsó a munkaerő 2. földrajzilag stratégiai fontosságú. A Nokia nem azért épített le, mert a magyar állam megadóztatta, hanem mert sorra buknak be a próbálkozásai. Drasztikusan lecsökkent a piaci részesedésük az egész világon. Ugyanakkor ott van a Mercedes, az Audi bővít, a BMW is állítólag Magyarországra fogja telepíteni a kelet-európai gyárát.
Hidd el, nem csak otthon vannak mindennapokat megkeserítő problémák. Aki meg akar, az úgyis elmegy. Nem kell panaszfórumot rendezni szerintem. Természetesen a véleményét mindenki megoszthatja...
Büfészakok mindenhol vannak, és igenis az emberek döntése, hogy akarnak-e oda menni vagy sem. Egyébként meg ki ígért 100 százalékos foglalkoztatottságot? De nézzünk egy táblázatot a munkanélküliségről!
Magyarország 11,50, kevéssel az EU-átlag felett. De nézzünk egyéb EU-országokat (köztük olyat is, ami sok magyar számára célpont):
Írország: 14,50%
Lengyelország: 12,60%
Spanyolország: 24,44%
Az is látható, hogy a legtöbb országban emelkedett a munkanélküliség az elmúlt években. Nem mondom, hogy jó helyzetben vagyunk, de...
Nekem is voltak olyan élményeim, amikor azt mondtam, hogy na, ez már túlzás... Különösen, amikor egy évig kerestem munkát. Most is a képzettségemen alul dolgozom. De ez a helyzet, mit tudok vele csinálni? Az amerikai fiatalok fele munkanélküli vagy részmunkaidőben, a végzettségén alul dolgozik.
Ezt az egyet tisztelem az amerikaiakban. Eléggé egy easy going nép. Ha most nincs pénz, akkor nincs pénz. Meg kell mondjam, az egyetemi baráti társaságon belül igen sokan fizetésnaptól fizetésnapig élünk. Mégis alapvetően pozitívak az emberek.
Sajnos most ilyen világot élünk. Globálisan válságban vagyunk. A belső problémáinkon kívül (amik, nem tagadom, hogy vannak), a külső beáramló probmlák sem segítenek.
El kellene szakadnunk a régi sémáktól, de sajnos ez nem olyan egyszerű. Az emberek mentalitása nem változik egyik napról a másikra. Azoktól, akik évtizedekig a szocializmusban éltek nem igazán várható el, hogy megértsék a piacgazdaságot. Engem inkább az keserít el, hogy a legtöbb (tisztelet a kivételnek) külföldön tanuló / élő emberen se látom azt, hogy megértenék a nyugati mentalitást. A politikusok meg olyanok, amilyenek az emberek.
A befektetők elsősorban oda mennek, ahol még kiaknázatlan a piac. Most épp Afrikába öntik a pénzt, no nem azért, mintha ott jobb lenne a helyzet, mint Magyarországon. Valószínűleg ők nincsenek annyira benne ebben a válságban. Ugyanakkor Kína meg India is lassuló tendenciát mutat.
Bármikor el lehet menni, csak akarat kérdése sok esetben. A szüleim 50 körüliek, úgyhogy mondhatni pályakezdők voltak a rendszerváltáskor. Gyakorlatilag a diplomájukon kívül semmijük sem volt, de felépítették az életüket, most is otthon élnek. Nélkülük meg valószínűleg nem lennénk ott, ahol. Én inkább azokat az embereket csodálom, akik minden nehézség ellenére képesek boldogulni – akár otthon, akár külföldön.
Utolsó kommentek