Nem nagy örömmel tesszük közzé a mai bejegyzést, mert jóérzésű ember csak elkeseredni tud azon, hogy itt tartunk. De önbecsapás lenne behunyni a szemünket és nem észrevenni a valóságot. Márpedig a valóság az, hogy egy tízfős diplomás társaságból kilencen gondolkodás nélkül és azonnal nekivágnának a külföldnek, mert nem tudnak méltó színvonalon megélni. El lehet ám ezen gondolkodni mindenkinek, akinek feladata ezen elgondolkodni és azoknak is, akiknek nem.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Kornél:

Én egy 29 éves doktorandusz vagyok. NEM bölcsész területen dolgozom, hanem élettudományin. Nem nézem le a bölcsészettudományt (voltam bölcsész), de szeretik az ilyen embereket azonnal ezzel kivégezni, hogy na, ha könyvbu*i vagy, akkor meg is érdemled...

Az életkoromból nyilván kiderül, hogy nem egyenes úton jutottam ide, sokan ezzel is kezdhetik, hogy miért pofázok, ha majd' 30 évesen még csak itt tartok, akkor meg szintén meg is érdemlem a sorsom... kussoljak csak.

A sztori röviden annyi, ami ide kell, hogy Borsod egy 600 fős falujából vagyok munkás, "vagy még az se" szülők gyereke. Egy sok szempontból rettenetes középiskola 8 éve után önbizalom nélkül egy rossz egyetem rossz szakjára jelentkeztem és a tanáraim még így is hüledeztek.

Ösztöndíjak mellett sem lehet

Csodák csodája, felvettek, államira. Csináltam becsülettel, közben átkértem magam fizetősre, hogy ott, amire majd jelentkeztem, maradjon elég állami félévem, mert mindig az érdekelt, amit most végül csinálok. 4 évvel az érettségi után fel is vettek az áhított szakra és be is fejeztem 2011-ben. Már az egyetem utolsó 3 évében is világos volt, hogy kutatni szeretnék. Megy is, azt mondják, mutatja sok eredmény, verseny... stb.

Tanulmányi és köztársasági ösztöndíjak mellett is kénytelen voltam azonban elfogadni az egyik leggazdagabb magyar vállalkozóként ismert ösztöndíjként adott 50.000 Ft-ját félévente (ezt ezen az egyetemen a sok-sok körön át sok-sok papírral igazoltan legeslegcsóróbbak kaphatnak meg), amivel azt is alá KELLETT írni (tényleg van egy ilyen szerződés, ill. több, mert félévente kellett újra és újra), hogy 5 évig nem megyek el az országból, vagy visszafizettetik.

Még egyszer: ÖTVEN, nem ötszáz, 50 ezer forintért félévente. De ha az embernek a szülei csórók és a nagyszülők se vesznek házat a diplomaosztóra, se kocsit, akkor maga kell valahogy boldoguljon. Dolgozni egyetem mellett? Lehet, valóban, csináltam 3 évig, azt is láttam, mi lesz belőle, semmi... az a diplomám 4 elvégzett év után sincs meg és nem is lesz.

Nem lehet mindenki sztárinformatikus

Lényeg a lényeg... 30-hoz közeledve 93.600,- Ft-ra taksálják azt a 23 év tanulást, ami mögöttem van. Ha kérdi bárki is, hogy az első alkalommal megpattannék-e innen, ne tegye, mert fölösleges. Nem az a bajom, hogy nem járok kocsival, vagy hogy nem lakom a saját lakásomban, mert egyik sincs, hanem hogy azon túl, hogy esélyem sincs ezekre - ez már baj - még a mindennapi megélhetés is elég keserves és egyre lehetetlenebbnek tűnik ennyi pénzből.

Lehet okoskodni, hogy miért megy akkor az ember doktorandusznak és nem megy el dolgozni 400 nettóért, ahogy sokan teszik. A válasz igen egyszerű: nem hogy laboráns nem lesz és nem lehet mindenkiből, ahogy hallottuk nem rég egy bölcs dakota mondást idézve, hanem sztárinformatikus sem.

Vannak mások is pedig itthon, akik nem mérnökök és nem informatikusok. Nekik is kellene valamiből élni. Családot alapítani, biztonságban gyerekeket nevelni. Nem luxus, hanem biztonságos körülmények között. Hát ezt itt nem lehet. Aki mást mond, az hazudik, vagy áll mögötte egy család, vagy kettő, ha mondjuk van párja, akkor négy, ha a nagyszülőket is ide vesszük és képesek támogatni.

Állítólag Európa

Mögöttem, mögöttünk senki nem áll, mi viszont ennyit érünk. Isten ments, hogy magamat fényezzem, de a "szakmában", amit csinálok, ebben a korosztályban vannak sokan, akik nagyon okosak és eredményesek, én állítólag mások szerint ebben eléggé előkelő helyen vagyok. Ezzel együtt amire az így kiérdemelt 93.600,- Ft futja, az a lakbér és az étel.

A párom szintén diplomás és 6 órás munkahelyen dolgozik ~75000-ért. Az új és "mindenki jobban jár vele" adórendszernek köszönhetően ő mínusz 15-20000-el járt jobban, szóval ha külön kasszáznánk, akkor neki a lakbéren túl már enni se lenne miből.

El lehet mondani az okosságokat, meg az afrikai éhezést és társait. Nem is vagyok érzéketlen erre, de hát... nem érdekel. Ez itt állítólag Európa. Én és az a rengetegnek nem nevezhető barátom, akik ugyanezt a kefét eszik szerint viszont ez a Balkán legalja.

Tízből kilencen

Amikor legjobban elkeseredtem - mert világmegváltásról szóló tervek az én fejemben is születnek - az egy barátom születésnapja volt, ahol ~10 ember volt jelen. Az átlagos életkor 25-30 év, az átlagos intelligencia 150 fölött volt, az átlagos bér pedig 90.000 körül.

Egyetlen, érthetetlen okból őrült barátom volt, aki nem mondta, hogy ő elmegy innen. Nem amint lehet, hanem azonnal. Értem, igaz is, az állam taníttatja és aztán meg elmennek... rohadék... hát kérem szépen, nincs mit tenni, úgy tűnik. A világmegváltás mindenkinek a saját világára korlátozódhat és a megváltás kulcsa a határ visszavonhatatlan átlépése.

A gyerek - ami nyugaton még nem luxus - idegen földön nevelése, a magyar nyelv elfelejtése és mindaz, amit 30 évig hittünk, amiért éltünk, annak a megtagadása. Ha bárki ismeri a kiutat, ossza meg azzal a pár ezer, vagy pár tízezer emberrel, akik tudományos munkát végeznek és értelmiséget képeznek, mert én úgy látom, hogy mi, én legalábbis nem tudunk megoldást. Csak ezt: el kell menni. Nem szabad visszajönni.

Mi lesz az után? Menjetek be egy általános iskolába és kezdjétek el megszámolni darabra és arányra a most 3. osztályosokat. Látjátok, mi lesz itt.

Elüldözik a generációnk

Az elmúlt 8-10 és sajnos az elmúlt 2-3 év történései és döntései alapján képtelen vagyok elhinni, hogy nem ennek a generációnak az elüldözése és ellehetetlenítése zajlik. Nem értem, kinek és miért jó mindez. Ill. hogyne, az összeesküvés-elméleteket én is ismerem, na de most komolyan.

Szeretném hangsúlyozni, nem panasz, amiket írok, már nincs se kedvem, se erőm panaszkodni. Azt írták ott, ahol olvastam a bejegyzést, hogy érdekli őket mindenki véleménye ebben a témában. Hát ha ez vélemény, akkor vegyétek annak. Sajnos én nem látok semmi kiutat és ha valaki követ dob azokra, akiknek nem tetszik az éhen halás és elmegy, vagy azt tervezi, az próbáljon meg leszokni az életről. Amint valakinek sikerült, írjon és követem.