Többször hiányoltátok már az olyan történeteket, amikor valakinek nem jött be a külföldi munka, a külföldi élet, és végül úgy döntött, hogy hazatér. Nos, a mai ilyen írás lesz, szerzője ráadásul Németországba ment dolgozni. Hogy miért nem sikerült, kiderül…
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Mitarbeiter:
Régóta foglalkoztat a külföldön való dolgozás, külföldön élés, több pénz, érdekes dolgok, jobb minőség az utakon, élelmiszerekben, ellátásban, stb...
Mindig is csodáltam mikor meglátogatott minket egy külföldön élő rokon, ma már csak sajnálom!
Én itthon elég jól keresek mérnök révén, saját iroda, én osztom az időmet be, szép helyen élek (albérlet), csodás feleségem van és rengeteg barátom itthon! Mégis belevágtam a németországi munkába, keveset beszélek németül, de magabiztosan, ill. meg van az angol felsőfok és hát angol az majdnem mindenhol megállja a helyét!
Sok keresgélés után egy reptéren találtam állást Münchenben! Úgy mehettem ki, hogy itthon felmérték a nyelvtudásomat és azt mondták ez rendben van! A biztonság kedvéért kint is el kellett végeznem még 3 vizsgát, de ezek is mentek, szóval elkezdtem dolgozni!
A munka nehéz volt, a szállás katasztrófa és az árak... Autóval kellett járnom, ez volt az egyik feltétele, hogy megkapjam az állást! Drága az üzemanyag kint is, ameddig kint voltam kb. 15-20 centtel ment fel a 95-ös literenkénti ára, azt tegyük hozzá, hogy ez a németeknek is sok!
Az élelem majdnem annyi, mint itthon, van ami drágább, van ami olcsóbb, persze ezt nagyban befolyásolja a forint-euro árfolyam is! Írjak egy példát, egy liter tej 45-51 cent között volt, ez, ha megszorozzuk 285-tel, akkor kijön 130-150 forint!
A szállás itthon 180 euro/hó volt még, mire kiértem addigra felugrott 300 euro/hóra, de ezt még lenyeli az ember! Hozzájárultak az étkezéshez is, napi 5 euróval!! Ez ugye milyen jól hangzik?
Akkor ehhez egy kis kiegészítés, a reptéri kantinban ehettél bármit, volt egy kártyád, amit kaptál a cégtől, a támogatás úgy nézett ki, hogy ha egy pizza volt 6 euró, akkor csak a felét kellett kifizetni azaz 3 eurót, mert a másik 3-at átvállalta a cég, ha 10 euró, akkor meg csak 5-öt kellett fizetni, szóval mindennek a felét, de ennek a lényege az volt, hogy ha nem költöttél, nem is támogattak! Szép, nem?
Összességében havi szinten 600 euróval kaptam kevesebbet a megbeszéltnél, az ilyen-olyan félrebeszélések miatt, ami a következőt összegezte! Kifizettem a szállásomat, kifizettem az üzemanyagomat, az itthoni dolgaimat is kifizettem (kocsi hitel, stb..) a végére maradt 200 euró, ha egy hónapban egyszer hazajöttem, akkor 50 euró maradt!
Szóval egészen egyszerűen úgy döntöttem, hogy 50 euró, (de legyen 200), szóval 200 euró nem ér annyit, hogy távol éljek mindentől és mindenkitől, akit szeretek és kedves nekem egyrészt, másrészt utáltam a munkámat és a szállásomat is!
Ha szerettem volna egy kis albérletet, mert nem szándékoztam a munkásszálláson élni évekig, akkor 500 euro/hó alatt nem volt semmi, ahhoz, hogy azt ki is tudjam bérelni, kellett volna 3 havi kaució, 3 havi provisio és a tárgyhavi 500 euró, összesen: 3500 euró - nos ez az összeg, amit havi 200 euróval 17-18 hónap alatt szedtem volna össze!
Itthon még mindig jobban élek!
Megjegyezném, hogy ugyanaz van kint is, mint itthon (rossz utak, szemét az utcán, stb...) annyival jobb nekik, hogy az alapbérük magasabb! Ez egy rendes, bejelentett állás volt, volt adószámom, tb kártyám, munkaszerződésem, stb. Mindenki máshogy éli meg külföldöt, én így éltem meg, de nem szeretnék lebeszélni senkit!
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
A pult túloldalán ülők pszichológiai képzést kaptak, úgyhogy mesterien figyelik a testbeszédet és 4-5, profin irányított kérdés után kibújik a szög a zsákból, hogy ki miért is lép be valójában az országba. Ha valaki hajlamos zavarba jönni, elvörösödni, vagy nem jól füllent a belépési történetével kapcsolatban, azt egyből észreveszik.
Ha változtatni szeretnél az életeden
Nem vagyunk rosszak sem azért, csak a vágyálmok helyett (európai módon AKAROK élni) dolgozni kell érte, és majd 2 generáció múlva talán elérünk oda, ahol most vannak a németek. Viszont te, nyájas blogolvasó, te nem fogsz 5-10-15 éven belül oda kerülni, sőt valószínűleg egész életedben sem, hacsak nem vagy egészen kiemelkedő abban, amit csinálsz, és hacsak amit csinálsz azért valahol valaki hajlandó durván sok pénzt fizetni.
Az ember viszi magával, ami benne van
Szerintem igenis lehet úgy boldog egy család, hogy mondjuk 5-10 évente máshol élnek, sőt talán akkor igazán teljes az élet. Megismerni annyi kultúrát és népet, amennyit csak lehet, mindig tanulni valami újat ismeretlen ismerősöktől. Nem biztos, hogy mindent az iskolapadban kell megtanulni.
Napról napra egyre kilátástalanabb a helyzetem, most megint külföldön szeretnék szerencsét próbálni, de ez is nagyon nehéz, rengeteg a csaló állást hirdető és az életkorom miatt is nehéz.
Amikor ki kell fizetni a számlákat, lakáshitelt, a gyerekek dolgait az iskolában, meg ruha is kell rájuk, és nincs miből Magyarországon, akkor igenis lépni kell. Ha máshol találjuk ezt meg, akkor már nem a hazafiasság számít. Ezzel nem az országot fikázzuk, csak nem akarunk nyomorogni, mert mindent a hazáért…
Van külföldi munkám, mégis maradunk
Fél év alatt 53 helyre küldtem el az anyagomat. 12 céghez hívtak be, 8 állásinterjún voltam, ebből 1 cég pedig fel is vett. Mégis maradunk. Egyelőre. Ugyanis az itthoni kényelmes életünket alaposan a feje tetejére állítanánk ezzel a lépéssel. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a részét annyira akarom.
Becsapni az ajtót magunk mögött
Egy jól menő vállalkozás tulajdonosa vagyok, mégis egyre inkább érik az elhatározás: eladok mindent, elég volt, el innen - vagy inkább vissza. Élhetetlennek tartom az országot, pénzzel vagy nélküle mindegy. Folyamatosan az az érzésem, hogy itt minden egy dologról szól: fizess! És persze mindent meg lehet venni.
Utolsó kommentek