Adva van egy család, akinek csak a rezsije majdnem annyi, mint a teljes bevétele (és akkor még nem ettek, nem ittak). Ismerős történet? Sajnos igen. A mai poszt szerzője ebben a helyzetben volt, amiből egy kiút akadt: az apa németországi munkavállalása. Ma már az egész család kint él… Tanulságos történet (politikusaink figyelmébe külön ajánljuk). 
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
11 éve vagyunk házasok a párommal. Három életrevaló kisfiúnk született ez idő alatt. A koruk 10, 6, 4 év. Amikor elhagytuk a szülői házat, albérletben kezdtük egy gyermekkel 56 nm-en egy béres keresettel plusz családi pótlék plusz Gyes. Akkoriban kb. 75000+3800+16600=95400 forint. Hát az akkor nem is volt olyan rossz, de az albérlet elvitte felét, ami panelházban volt és egy teljesen átlagos bútorozott, mert akkor még nem volt semmink.
Pár évig itt elvoltunk, majd szerencsét próbáltunk Budapesten. Egy irodaház volt átalakítva lakásokká, hát mondanom sem kell milyen volt. Egy nagyszoba, amiben volt beépített szekrény és a sarokban egy zuhanykabin, mellette egy mosdó, WC a folyosó végén közös. De a havi bevétel kárpótolt mindenért.
Majdnem a duplája volt az eddigieknek, de a gyerek állandóan betegeskedett, így visszatértünk a Bakonyba. Újabb albérlet (47nm) egy panelban, de vártuk a következő gyermeket, és muszáj volt lépni.
Volt egy kis megtakarítása a páromnak (lakáskassza) meg egy kis segítség a szülőktől (kb. 100 000), amit természetesen visszafizettünk idővel, és megvettük első saját lakásunkat 2006-ban, ami 53 nm, másfél szoba+hall, külön WC, külön fürdő. Úgy gondoltuk ez nagyszerű lesz négyünknek. Bevételeink ekkor: 100 000 férjem + 25800 gyes + 24000 Csp.
Éltük a kis életünket, nevelgettük a gyerekeket, ám két év múlva jött a harmadik gyerek, kérdés nélkül. Teljesen átlagos családi életet éltünk a „válság” bekövetkeztéig. Elérkezett az idő, hogy a gyerekek mellől végre dolgozni menjek, mert hát a legkisebb is elkezdte az ovit. Na, itt kezdődtek a problémák…
2011
A párom keresete:
Kiadások:
58 000 lakástörlesztés (naná, hogy svájci frank!)
25 000 fűtés télen
8 000 nyáron
12 000 közös költség
11 000 víz, villany, gáz
3000 tv, internet
4000 mobil
5000 iskola menza
6000 ovi menza / 2 fő
Hát a többit nem írom, mert nem is tudom, hogy vészeltük át. Még megjegyezném, hogy nem dohányzunk, nem kávézunk és autónk sincs. A nagyfiú szemüveges lett (
Sokszor olvastam a kommentekben, hogy mire nem elég a pénzük az embereknek. Tényleg nem értem én se, sőt biztos vagyok benne, hogy a miénkben is van kivetnivaló, de ha mindenki egyformán élne, akkor unalmas lenne kissé az a posztolós oldal is.
2011 ősz
Kissé megelégelve és félve, hogy a párom munkanélküli lesz (már tudta előre, a cége bejelentette, hogy februárig leállnak, és addig mindenki repül), egy baráti meghívásra Németországba költözött dolgozni. Hát azt hiszem, mondanom sem kell, mit éreztünk mindannyian, de a jobb élet reményében elengedtük. Itt megjegyezném, hogy nem a meggazdagodás a cél, hanem a mindennapok túlélése.
2011 tél
Hát apa nélkül nem volt könnyű a három gyerekkel, főleg, hogy kiderült megint terhes lettem (spirál mellett). Na, jöhetnek a fikázó kommentek, hogy minek még ezeknek gyerek, de mindig is nagycsaládot szerettünk volna a párommal. Természetesen nagy volt az öröm, hisz úgy tűnt nem lesz gond a spirál végett, az orvos azt mondta a 12. héten, hogy most már tuti megmarad. Én sem gondoltam mást, mivel az előző terhességeim is teljesen nyugodtan, normálisan zajlottak. Ám a 13. héten véget ért az álom.
Egyedül kellett megbirkóznom a teherrel a lelkemben, hisz a párom 650 km-re volt tőlem és nem jöhetett csak úgy haza. A vetélés után 3 nappal a középső fiamat műtötték, hát az sem volt egy egyszerű hét. A húgomnak rengeteget köszönhetek.
2012 tavasz
Már nagyon nehezen viseltük apa hiányát, aki havonta 2 napot töltött itthon, ezért elkezdtük megtervezni és szervezni az utána költözést… Nem ment könnyen! Bár azok szerint, akik Németországban segítettek a férjemnek, nagyon szerencsések vagyunk.
Márciusban második telefonhívás után megvolt a lakás, de csak május közepén költözhettünk, mert a tulaj felújította az előző lakó után (új parketta, járólap, új ablak...) Hát meg kell mondanom, egy luxuslakásban élünk az otthonihoz képest (ezeréves padlószőnyeg, régi faablak…)
86 nm, nappali étkezővel + konyha + 3 szoba + fürdő wc-vel + vendég wc + erkély, zöld udvar, hinta a gyerekeknek… Hadd ne ragozzam.
Szóval és tettel, most már újra együtt a család, és elkezdtük új életünket egy teljesen más életszínvonalú és életszemléletű országban, ahol nem a negatívumok dominálnak, és az emberek barátságosak.
Jelenlegi bevételeink
Párom: 1100 €
Kiadások:
730 € lakbér mindennel együtt
100€ óvoda / 2 fő
Igen, jól számolják, ennyi jelenleg. Még várjuk a családi pótlékot, ami kb. 500 € lesz a 3 gyerekre együtt. Én eddig nem dolgoztam, mert a gyerekeket nem hagyhattuk egyedül. De azt hiszem még egy darabig nem is fogok, mert beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra, hogy legalább én beszéljek tökéletesebben németül. Hosszú távon így lesz kifizetődőbb. Majd húzunk még a nadrágszíjon.
A végére
A párom semmit nem tudott németül, úgy jött ki dolgozni, és rengeteget tanul a munkahelyén abból, amit hall és lát. A gyerekek kezdenek beilleszkedni. A lakásunk egy hatlakásos társasházban van és nem németek a szomszédjaink (koszovói albán, lengyel, török), de ők már beszélnek németül.
Összesen 13 gyerek él a házban 3-14 éves korig, és sokat játszanak együtt az én fiaimmal is. Olyan jó őket figyelni, ahogy egymással szót értenek… na de elkalandoztam egy kicsit. A nagyfiút az iskolában egy külön tanár tanítja németül.
Az oviban még nem igazán tudom mi lesz, mivel még csak egy hete járnak oda, de remélem nekik is hamar menni fog a nyelv, hisz minden nap egy új szóval jönnek haza.
Mivel sok lebeszélő mondatot hallok és rengeteg rossz tapasztalatot olvasok, csak megjegyezném, hogy lehet német nyelvtudás nélkül itt kinn élni, csak sok mindenről le kell mondani, ami igazából már nem is hiányzik, hisz kipótolja az űrt valami más, ami épp úgy fontos, csak épp nem Magyarországon, hanem Németországban.
És hogy az otthoni lakással mi lett? Hát kiadtuk. Eddig minden rendben van. Nem panaszkodhatom, mert a család együtt van, telik ételre és gyümölcsre, ruhára.
Mindent csak szépen lassan és biztosan
Jelenleg a páromnak keresünk jobb állást, de nem kapkodunk el semmit, itt azt nem nézik jó szemmel, ha nyomulsz egy állásra. Ki kell várni a sorodat.
Még valami, ha itt 50 helyre pályázol, mind az 50 helyről visszaigazolnak, még ha nem is kellesz, akkor is megköszönik a jelentkezésed, nem úgy, mint otthon!!!
Hát most hirtelen ennyit. Csak azért írtam le, hogy legyen valami más nézőpont is. Köszi!
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Nem tervezünk sem továbbállni, sem hazamenni
Most hogy sikerült nyélbe ütni a lakhatást és van munka, lesz időnk egymásra és az "igazi" Németországra. Élvezzük, hogy a lakást bútorozzuk éppen, szépen lépésről lépésre. Örülünk egymásnak és annak, amink van. Ha nem lett volna kollégám, üres lakással, szerintem mindezidáig megoldatlan lenne a lakhatásunk. Szerencsésnek mondhatom magunkat.
Jól elvagyok, de nem vagyok gazdag
Könnyebben teszek félre az itteni fizumból, mint az otthoniból tettem, de mindez sokkal nagyobb lemondással is jár. Már nagyon készülök haza, remélem, hamarosan sikerül hazaköltöznöm.
Találtam azért megmosolyogtató túlzásokat; reggeli rántottához nem kell a tojásokat széttörni, mert már felverve, dobozban kaphatók, a hagymák-saláták felvágásával nem kell vesződni, mert gondosan bezacskózva megveheted aszerint, hogy negyed- vagy félcentis kockákból akarod a vacsorát összedobni. Itt a szőlőfürt-szemezés nehézsége sincs többé, és a tévében sokszor látott vendégváró torták összerakása is pofonegyszerű; kb. húszféle félkészre sütött mélyített tortaalap kapható eldobható sütőformában.
Nem erről álmodtunk, de jött egy lehetőség
Ha lakásunk van, házat akarunk, ha Opelunk van, BMW-t akarunk,(ha egy nőnk van, kettőt akarunk—ez csak vicc!) , és közben a szerzés-birtoklás hevében, fontos dolgok mellett elmegyünk, lassan kiégünk, mert erről szól az életünk, míg el nem visz egy infarktus, vagy agyvérzés.
Összességében havi szinten 600 euróval kaptam kevesebbet a megbeszéltnél, az ilyen-olyan félrebeszélések miatt. (…) A végére maradt 200 euró, ha egy hónapban egyszer hazajöttem, akkor 50! Szóval egészen egyszerűen úgy döntöttem, hogy 50 euró, (de legyen 200), szóval 200 euró nem ér annyit, hogy távol éljek mindentől és mindenkitől, akit szeretek és kedves nekem egyrészt, másrészt utáltam a munkámat és a szállásomat is!
Ha változtatni szeretnél az életeden
Nem vagyunk rosszak sem azért, csak a vágyálmok helyett (európai módon AKAROK élni) dolgozni kell érte, és majd 2 generáció múlva talán elérünk oda, ahol most vannak a németek. Viszont te, nyájas blogolvasó, te nem fogsz 5-10-15 éven belül oda kerülni, sőt valószínűleg egész életedben sem, hacsak nem vagy egészen kiemelkedő abban, amit csinálsz, és hacsak amit csinálsz azért valahol valaki hajlandó durván sok pénzt fizetni.
Az ember viszi magával, ami benne van
Szerintem igenis lehet úgy boldog egy család, hogy mondjuk 5-10 évente máshol élnek, sőt talán akkor igazán teljes az élet. Megismerni annyi kultúrát és népet, amennyit csak lehet, mindig tanulni valami újat ismeretlen ismerősöktől. Nem biztos, hogy mindent az iskolapadban kell megtanulni.
Utolsó kommentek