Múltkor arról a vitáról írtunk, ami sokszor fellángol a külföldön boldogulást keresők és a Magyarországon maradók (egy csoportja) között, jelesül, hogy előbbiek vajon cserbenhagyják-e az országot és (szélsőséges vélemények szerint) elmondhatják-e véleményüket az ország helyzetéről. Ma egy olyan írást közlünk, melynek szerzője évekig élt Ausztráliában, majd hazatért.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

György:

Már egy ideje olvasom a blogot és több alkalommal is gondolkodtam, hogy hozzászólok az aktuális témához.

Húszas éveinkben (90-es évek eleje) még gyerekek nélkül mi útra keltünk és sikerült Ausztráliában élnünk közel három évet. A második utazásnak úgy indultunk, hogy nem jövünk vissza, aztán másfél év elteltével mégis hazajöttünk.

Sokat változtunk

A kint eltöltött évek komoly változásokat okoztak személyiségünkben is, önbizalmat és nyitottságot ad a nyelvtudás, a kapcsolatok, hogy máshol is tudsz munkát szerezni és még szeretnek is a munkahelyeden, lakást bérelsz, autót veszel, ügyeket intézel, iskolába jársz stb.

Szerintem ez az egyik legfőbb hozadéka és értelme a "régi" mester rendszernek is, ahol mesterré csak az a szakember válhatott, aki X évet külföldön töltött és dolgozott a szakmájában.

Megfelelő körülmények kellenének

A jelenlegi (?) magyar probléma megoldásának egyik fontos eleme lehetne az, ha a fiatalok nagy számban útra kelnének, ettől szerintem nem félni kell, hanem minden eszközzel támogatni és persze olyan körülményeket teremteni itthon, hogy kedvük legyen vissza is jönni, mert csak az ilyen tapasztalatokkal bíró emberek tudnak komoly változást elérni az általános magyar gondolkodásban, hozzáállásban.

Ennyi év után mi is azzal szembesülünk, hogy nem biztos, hogy jól döntöttünk, mikor hazajöttünk és ez egyáltalán nem jó, sokkal jobb lenne megnyugodva visszagondolni ezekre a fontos momentumokra és sok olyan emberrel tartani a kapcsolatot itthon, aki hasonló tapasztalatokkal él itt.

A gyerekeink jövőjét próbáljuk úgy alakítani, hogy nyitottsággal és nyelvtudással lehetőségük és kedvük legyen útra kelni ha eljön az ideje, azután majd eldöntik, hogy visszajönnek-e vagy máshol élnek tovább. Az már az ő életük története lesz.