Őrült tempóban száguldanak a napok, pillanatokon belül itt a Karácsony, ráadásul hideg is van és esik a hó – egyszóval minden adott, hogy ma Ausztráliába látogassunk és megnézzük, ott miként ünnepelnek.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Eddie:
Olvasva a sok keserves írást a blogon, úgy gondoltam, kis jópofasággal talán segíthetnék én is picit feloldani a helyzetüket kilátástalannak érzők hangulatát, főleg így Karácsony előtt.
Melbourne-ben lakom és régi bútordarab vagyok Ausztráliában, így egy-két dolgot másként látok, mint azok, akik a közelmúltban landoltak valamelyik ausztrál reptéren.
Karácsony, és ami vele jár
Az ausztrálok nem veszik szigorúan a keresztény szokásokat Karácsonykor (sem). Itt minden piros betűs ünnepnek „genetikailag módosított” változata él, amiben nagy szerepe van annak is, hogy hiányoznak az olyan dolgok, mint a fenyő illata a lakásban, vagy a hóval érkező zimankó.
A karácsonyi ünnepek valójában a Mikulással indulnának, de ne gondoljunk valami hatalmas csinnadrattára. A tömegárut kínáló nagyáruházak már szeptemberben kiteszik a karácsonyi kínálatot, december 25-től pedig már a Húsvétra készülődnek. Újabban a karácsonyi ünnepek kezdete már szinte észrevétlen.
Minden államnak van saját parlamentje és fővárosa (szegény Canberra nem bír méltó helyére kerülni a két rivális, Sydney és Melbourne mellett), és ezekben a városokban általában központi helyen található a Mayer áruházlánc nagy üzletháza.
Ezek kirakatában komoly előkészületek és hónapokig tartó számítógépes tervezés után beprogramozott bábfigurákkal hoznak létre mesejeleneteket. A kirakatok megnyitása egyúttal a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi.
Megváltoztak a szokások
Az emberek már nem tolonganak úgy az áruházakban, mint tíz évvel ezelőtt. A globalizáció miatt a karácsonyi nagybevásárlás izgalma és öröme valahogy itt is ellaposodott. Rengetegen, egyes számítások szerint a lakosság 20 százaléka, interneten vásárol, így aztán nem is nagyon mennek a bevásárlóközpontokba.
A nagyáruházak is kénytelenek voltak fejleszteni az online vásárlást, amivel viszont elveszett a vásárlás izgalma. Azért így is tele vannak az üzletházak, főleg most, amikor írok, hiszen 38 fok van árnyékban, az áruházakban pedig 22, azaz jóval elviselhetőbb a légkör.
Szóval ezért vannak sokan az áruházakban, és nem azokért a holmikért, amiket majd 25-án jóval olcsóbban megvehetnek. Sőt, egyre többen vannak, akik a tavaly, leszállított áron vett ajándékokat teszik a fa alá. Ez itt nem újdonság, de nagy divat, különösen a családok hölgytagjai vívnak közelharcot sorstársaikkal az ünnepek után és vásárolják féláron a jövő évi inget, zoknit és hasonlókat. A kesztyű és a gyapjúzokni nem fogyóáru…
Mire vágyik az ifjúság?
December első hetében befejeződik a tanítás az iskolákban, és csak január legvégén kezdődik újra. A karácsonyfa alá kerülő dolgokat a gyerekek nagy örömmel várják, a szülők és a felnőtt kor küszöbén toporgó fiatalok persze már másként állnak hozzá.
A mobiltelefon és a tablet (meg a hasonló kütyük) már nem nagy kunszt. A telefon még az ágyban is kell, mert a reklámok azt sulykolják a fejekbe, hogy légy állandó kapcsolatban. A számla más kérdés, nálunk előfordult, hogy jövőnk záloga 2-3 ezer dolláros számlát is összehozott egy hónap alatt…
A tablet az új őrület, a 9.-10. osztályosoknak már szigorúan kell, így a szülők ezekből is mindig az újabb modelleket veszik, de már ez sem okoz akkora örömet, mint régen egy villanyvasút. A tinik közül sokan már nem is a szüleikkel, hanem a haverokkal karácsonyoznak. A 35-40 fokos melegben lemennek a vízpartra és ott ünnepelnek a maguk módján.
Irány a park!
A szülők eközben attól függően, hogy a világ mely sarkából keveredtek ide, ünneplik a saját karácsonyukat. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a karácsony jelentősége itt alaposan megváltozott.
Mivel a kontinensnyi ország minden sarkában vannak nemzeti parkok (Melbourne sem kivétel), a nagy hőség elől sokan nemzetiségi és hitbéli hovatartozástól függetlenül mennek a város keleti részén fekvő hegyekbe, a parkokba.
Itt mindenütt vannak beépített sütőlapok, vagy fával tüzelnek, vagy 2 dollárért gázon felforrósított lapokon sütik az otthonról hozott húst, és mellé fogyasztják a hűtőtáskában hozott sütiket és italokat.
Ünnepeltünk mi már kínaiakkal, arabokkal, iraki keresztényekkel, és persze mohamedánokkal is. Aztán volt olyan év, amikor szibériai oroszokkal koccintottunk, de a sörkedvelők táborának rendíthetetlen híveként a legjobb volt a germánokkal ünnepelni. Szóval egy ilyen jeles napon nem kell szigorú vonalat húzni a másik nemzet- vagy hitbéli és magad közt, csak lezserül ünnepelni, örülni annak, hogy itt nyugalomban mosolyogva is lehet, sőt, így kellene élni.
Karácsony a munkahelyeken
A karácsonyt a munkahelyeken is ünneplik. A nagyobb, 50 fő feletti cégek már november végétől sorozatban rendezik a Christmas Break Party-t, azaz a Karácsonyi előünneplést.
Azért tartják már sokszor novemberben, mert az éttermekben egyszerűen nincs másik időpontra hely. Aztán a munkahelyeken az idén 21-én tartják, ilyenkor a cég meghív mindenkit egy ünnepi ebédre. A hagyományok szerint a cégek ilyenkor ajándékkosarakat osztanak ki, de sokan elhagyják már a szokást. A politikai korrektség ment az agyukra, mert hát hogyan lehet araboknak karácsonyi kosarat adni…
Sokan vannak, akik ortodox karácsonyi ebédet szolgálnak fel, értve ezalatt, hogy az erőszakkal idehozott angolszász bevándorlók leszármazottai megtartották és ápolják az akkori szokásokat, ezért nekik a karácsonyi pulyka, a sült főtt sonka, mellé a nehéz krumplisaláta és a hagyományos puding elmaradhatatlan.
Azzal, hogy 160-170 különböző nemzetiség él itt, a Karácsony és a szokások is összeolvadtak, és teljesen más értelmet kapnak az ünnepek. A tengerpartokat persze lerohanják az ünnepi időszakban is, de az iskolaszünet alatt a családok mennek, amerre a kocsi viszi őket, akármelyik tengerpartra az országban.
Így történhet meg azt, hogy az ország különböző végeiben élő családok együtt ünnepelnek, örülnek egymásnak és főleg az életnek.
Csak lazán!
Még annyit, hogy legyünk bár 56-os magyar vagy 68-as cseh vagy más politikai őrület elől lelépett menekültek, sokkal felszabadultabban élünk itt, mint az óhazában. Nem veszik annyira szigorúan az életet, mindenki próbál problémamentesen, lazán élni.
Az év utolsó napja újabb ok arra, hogy lemenjünk a tengerpartra, és nagyon meleg van, kissé felfrissüljünk. Tengerpartból egyébként is jut mindenkinek elég, 36 ezer kilométer hosszan lehet válogatni sorban állás nélkül – csak a krokodilokra kell figyelni…
Végezetül kedves mindnyájatoknak, az egész magyar népnek Kárpátokon innen és túl, bárhol is élsz, kellemes, vidám karácsonyi ünnepeket kívánok!
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Nyelvtudás nélkül ma már csak a legalja munkáknak is a legalját lehet megkapni. Ma már nagyon nagy a konkurencia, és mindenki inkább azt választja, aki legalább megérti, amit mondanak neki.
Tettem azért, hogy másként legyen
Mióta eljöttem otthonról és erre büszke is vagyok, nem szedek nyugtatókat, mert amikor felkelek, tudom, hogy van munkahelyem, ahova bemegyek dolgozni minden nap és mindig pontosan ki is fizetnek.
Hónapokig hitegettek, majd felmondtak
Én ezt nagyon nem tartom fairnak, gondolkodom, hogy ügyvédhez fordulok, kártérítést akarok követelni. Ugyanakkor kizárni sem akarom annak a lehetőségét, hogy egy másik céghez elmenjek dolgozni, márpedig a pereskedéssel erre megvan a lehetőség.
A váratlanra lehetetlen felkészülni
Lakhatási, munkavállalási problémák mindig kiszámíthatatlanok. Még akkor is lehet gond, ha valaki biztosra megy, szerződéssel. Soha ne hagyjuk a figyelmünket lankadni, mert mind idegileg, mind pénzügyileg megviselheti a vállalkozó szelleműeket!
A pénz fontosabb volt, mint az önérzet
Minden nap szembesülök azzal, hogy külföldi vagyok. Például a munkahelyemen konkrétan diszkrimináció áldozatává váltam, mikor az egyik szülő közölte a főnökömmel, hogy ő egy „idegennel” nem fog beszélni.
Abban az országban, ahol élni akarok, szégyen az, ha valaki csal, mert annak, aki rendesen dolgozik, nem kell rettegve várnia hó végén a számlákat, annak nem kell döntenie a gáz- és a villanyszámla kifizetése között.
Utolsó kommentek