Legutóbb Németország kapcsán jelent meg nálunk egy poszt a multikulturalizmusról és a bevándorlókról. Ma tulajdonképpen ezt a témát folytatjuk, igaz, másik országban és inkább a sajtó szempontjából megközelítve. A kérdés, amit mi is feltennénk, ott a poszt végén, úgyhogy először jó olvasást, aztán pedig jó beszélgetést kívánunk!
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
GéGé:
Sok mindenről szó volt már ezen a blogon (már amennyire követtem), én most egy olyan jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, amiről talán kevesebbet olvastam itt, pedig nagyon érdekes és elgondolkodtató.
Mivel itt élek Angliában, természetesen rendszeresen olvasom a lapokat, köztük a Daily Mailt is – elsősorban azért, mert szórakoztat, sokszor pedig felháborít, amilyen tendenciózusan tudnak beállítani jelenségeket.
Az egyik olyan ügy, ami nagyon a bögyükben van, az a bevándorlás, ezen belül is a nagy számú kelet-közép-európai megjelenése. (Amennyire én láttam, szerencsére azért velünk, magyarokkal kevesebbet foglalkoznak, nyilván a lengyelekhez, stb. képest kevesen is vagyunk.) Nem nagyon telik el úgy hét, hogy meg ne jelenne egy-egy, az objektivitással nem nagyon törődő cikk az „élősködő bevándorlókról”.
Mindez a legutóbbi posztotok kapcsán jutott eszembe, no meg azért, mert olvastam egy cikket ezúttal egy egyedülálló litván anyáról, aki havonta több mint
A Daily Mail cikke szerint még magát a 33 éves Natalija Belovát is meglepte a juttatások mértéke, amikor négy éve Angliába költözött és várandós lett.
A lap persze részletezi is az támogatásokat, ezt most ideírom, lévén bír némi információértékkel is. Szóval jár heti
Így aztán ha minden összejön neki, akkor gyors fejszámolás nyomán heti 400 fonttal számolva akár havi
A lap azt is megírta, hogy a nő először egy kaszinóban dolgozott krupiéként, ám egy létszámcsökkentés keretében elküldték. Aztán amikor teherbe esett jött rá, mennyi támogatás jár neki.
A Daily Mail persze nem lenne az, ami, ha nem keltené a hangulatot olyan közbeszúrásokkal, mint például hogy a litván nő szerint a kormánynak fizetnie kellene a magándadust is, vagy hogy esze ágában sincs elmenni Nagy-Britanniából, hiszen ekkora összegből ő és a lánya is jól élnek. Például az Armani Exchange-nél és Roberto Cavallinál vásárol, szeptemberben pedig Spanyolországban nyaralt a lányával, majd karácsonykor hazautazott Litvániába, ahol 1000 fontot költött.
Az is kiderül, hogy az egyébként hat nyelven beszélő nő csak akkor vállalna teljes állást, ha azért legkevesebb évi 25 ezer fontos fizetést kapna.
A cikk végén a Daily Mail nem felejti el figyelmeztetni az olvasókat a Migrationwatch nevű szervezet felmérésére, mely szerint Nagy-Britanniát öt év alatt akár 250 ezer román és bolgár bevándorló áraszthatja el, miután nyártól e két ország lakosai előtt is megnyílik a brit határ.
A cikk messze nem egyedi, mi több, még csak nem is a durvábbak közül való. Éppen csak azért hoztam fel példának, mert kíváncsi vagyok, nektek és az olvasóknak mik a tapasztalatotok, akár más országban is mennyire jellemző ez a hozzáállás akár a sajtóban, akár máshol.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Az otthonmaradt országra gondolok
Vajon mit szólnak ahhoz, hogy én máshol kamatoztatom a tudásom, azt a tapasztalatom, amit itthon szereztem meg?
Sokkal korábban átgondoltam már, hogy érdemes-e negyedóra helyett két órát utazni a munkahelyig, eldöntöttem, hogy igen, most már nincs visszaút. Pontosabban van, hogyne volna, de éppen a hátraarc lenne végleges és azt nem akarom.
Vajon tisztában vannak-e azzal, hogy nem szabad forintra átszámolni a svájci frankban, euróban, fontban megkeresett fizetést, hiszen azt Svájcban / Németországban / Angliában kell elkölteni az ottani árakat figyelembe véve?
Miért is kell elmennem a hazámból?
Adósság, munkanélküliségből, a férj és apa külföldön vállal kényszerből munkát... ismerős történet? Sajnos igen. De attól még fájdalmasan egyedi és igaz.
Ha külföldön élsz a legrosszabb esetben még mindig hazamehetsz Magyarországra, ahol van körülötted egy családi, szociális háló, ami talán megtart. Magyarországról nincsen hova visszalépni, ez a bázis, éppen ezért a tét is sokkal nagyobb.
Azt gondoltam, megszokom majd a magyar valóságot, de már be kell látnom: nem megy. Már láttam, hogy nem feltétlenül eleve elrendeltetett dolog a bürokrácia állandó csicskáztatása, a rettegés az adóhivataltól / rendőrtől / bármilyen hivatalos szervtől.
Ezt jó tudni Nagy-Britanniáról
Minden, amit tudni érdemes, linkekkel, adatokkal. Megpróbáltuk összeszedni a hasznos tudnivalókat.
Utolsó kommentek