Nem csak fiataloktól kapunk leveleket, érkeznek aggódó szülőktől is. Egyikük, Klári öt gyermeket nevel, mégis azt mondja, ha fiatal lenne, elmenne és nem vállalna gyereket. Ezek azért kemény szavak... (Egyébként a napokban volt már egy ilyen írás, itt olvasható.)

Klári:

Negyvenöt éves vagyok, öt gyereket nevelek egyedül, a legidősebb fiam már dolgozik, minden napja „rettegéssel" telik, mert a mai munkahely holnap már nem biztos.

A középső fiam most végezte el a szakmunkásképzőt, tervezte, hogy kimegy dolgozni külföldre, de nincs alaptőke, így itthon marad, és leteszi az érettségit. Addig is kapjuk a családi pótlékot tovább.

Szégyen, hogy ma a szülőnek kell azt mondania, hogy ebből az országból menj el gyermekem, itt nincs jövőd!

Imádom a gyerekeimet

Én még abban a bizonyos átkosban nőttem fel, és bizony visszasírom, mert akkor, az akkori fizetéssel számolva is jobban megéltek az emberek, volt munkahely, és nem volt gond egy hétvégi bevásárlás.

Ha akkor, 20 évesen annyi eszem van, mint most, és előre látom a jövőt, valószínűleg egy gyereket sem vállalok. Ne értsetek félre, imádom a gyerekeimet, sosem mondanék le róluk, de ma, ebben az országban nem szabad szülni.

Itt nem becsülik semmire sem az anyákat, a családi pótlékot évek óta nem emelték - be is fagyasztották –, a gyes egy röhej, az anyasági meg egy vicc.

Szégyen, hogy egy olyan ember mint Matolcsy úr, szemrebbenés nélkül tud nyilatkozni olyan dolgokról, amikről szemmel láthatóan semmilyen fogalma sincs. Hogy olyan képviselők ülnek a nyakunkon, akik szállodára költik a mi pénzünket, pedig van lakásuk Budapesten, hogy mindezt olyan természetesnek veszik, mintha Isten adta joguk lenne rá. Pedig nem kellene elfelejteni, hogy ahogy odakerültek, úgy el is tűnhetnek onnan!

Tenni a csökkenés ellen

Minden évben kihozzák a statisztikát, hogy csökken a népszaporulat, csökken a magyarság létszáma, csökken a születések száma, elöregszik Magyarország. Ezen nem csodálkozni kellene, hanem tenni ellene, nem csak egy nap az Anyák napja, mi mindennap 102 órában ott vagyunk és nem rajzolgatunk, vagy fejtünk keresztrejtvényt!

Ha tényleg le fogják redukálni a pályakezdők minimálbérét, megnézhetik, hány fiatal marad ebben az országban, és hány fog visszatérni.

Mondjátok el a véleményetek – akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!