Új-Zélandról kaptunk egy pár sort a tegnapi poszt kapcsán, és ez (valamint a kommentek egy része) arra késztet minket, hogy állást foglaljunk mi is.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Először is a pár sor:
„Amikor a világ másik végén, Új-Zélandban a TV Teletextében is megemlítik ami a magyar parlamentben elhangzott, akkor baj van és nagy az erkölcsi szegénység az országban. A feleségemmel sokszor elképzeltük, hogy talán visszatelepednénk, de az elmúlt pár év arra késztet, hogy ezt a gondolatot végleg elvessük.”
Ennyi az egész, de elég tömören megfogalmazza a mi véleményünket is.
És akkor a tegnapi hozzászólásokról.
Egészen elkeserítő látni és olvasni azt, milyen méreteket ölt ma Magyarországon mások emberi mivoltának a semmibevétele, mennyire elharapózott a gyűlölet.
Szavakat is nehéz találni azokra, akik támogatni tudják azt, hogy ismét listákat írjanak össze emberekről (és ne tévedjünk, a képviselő NEM kizárólag a parlamenti képviselőkről és kormánytagokról beszélt, bárki visszanézheti / hallgathatja / olvashatja a felszólalás szövegét, és ilyet kultúrember még véletlenül sem mond), akik véres szájjal mocskolódva gyalázzák mások származását.
Éltünk – és van olyan köztünk, aki most is él – kultúrországban, és lehet, hogy ez sokaknak hihetetlen, de normális, a gyűlölet által szét nem szakított helyen ilyesmi elképzelhetetlen, vagy ha megtörténik, nem maradhat következmények nélkül.
Elolvasva a kommentek nagy részét (tisztelet a kivételnek), nem tudunk mást tenni, mint egyetérteni a tegnapi poszt szerzőjével, valamint azzal, hogy ami itt van, az erkölcsi szegénység.
És ezen az sem változtat, ha a szélsőjobb teljes trollhada ide jön gyűlölködni.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Hónapokig hitegettek, majd felmondtak
Én ezt nagyon nem tartom fairnak, gondolkodom, hogy ügyvédhez fordulok, kártérítést akarok követelni. Ugyanakkor kizárni sem akarom annak a lehetőségét, hogy egy másik céghez elmenjek dolgozni, márpedig a pereskedéssel erre megvan a lehetőség.
A váratlanra lehetetlen felkészülni
Lakhatási, munkavállalási problémák mindig kiszámíthatatlanok. Még akkor is lehet gond, ha valaki biztosra megy, szerződéssel. Soha ne hagyjuk a figyelmünket lankadni, mert mind idegileg, mind pénzügyileg megviselheti a vállalkozó szelleműeket!
A pénz fontosabb volt, mint az önérzet
Minden nap szembesülök azzal, hogy külföldi vagyok. Például a munkahelyemen konkrétan diszkrimináció áldozatává váltam, mikor az egyik szülő közölte a főnökömmel, hogy ő egy „idegennel” nem fog beszélni.
Abban az országban, ahol élni akarok, szégyen az, ha valaki csal, mert annak, aki rendesen dolgozik, nem kell rettegve várnia hó végén a számlákat, annak nem kell döntenie a gáz- és a villanyszámla kifizetése között.
Otthon úgy éreztük, nincsen már ránk szükség, teherré váltunk az országnak, pénzünk alig – szóval nem éreztük, hogy kiegyensúlyozott, boldog nyugdíjas évek várnak ránk. Jön a tél, és nagyon nem szerettük volna azt számolgatni, hogy eszünk vagy fűtünk.
Hatalmas buli és több is annál
Mi magunk is gyökeresen megváltoztunk e négy hónap alatt, hiszen itt olyasvalamit kaptunk, amit az otthoni egyetemeken, főiskolákon nem oktatnak.
Utolsó kommentek