Új Nemzedék – Minden ideköt – így szól a kormány (egészen pontosan a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) által készíttetett, a fiatalok Magyarországon maradását propagáló videóklip címe. Megnéztük.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra  és szóljatok hozzá ott! 

Négy és fél percben győzködi egy videóklip a Magyarországot elhagyni készülő fiatalokat a maradásra az Új nemzedék programon belül. 

Lehet, hogy pont a mi szánkból (billentyűnkből) furcsa lesz, de a magunk részéről üdvözöljük a kezdeményezést, ugyanakkor a klipet megnézve úgy gondoljuk, a dolog több sebből vérzik. 

A klip nem az első a sorban, idén januári dátummal már lehetett egy másik, hasonló sztorit látni, akit érdekel, itt megnézheti

Ami a legfrissebb videót illeti, a fő problémánk az üzenettel van, amennyiben a semmitmondást annak lehet tekinteni. E 4,5 perc egyetlen üzenete ugyanis az, hogy itt vannak a haverok, a nyár, a buli, minek mennél el. 

A megközelítés tehát erősen érzelmi (sőt, szinte kizárólag az), és ez a koncepció legnagyobb tévedése. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a külföldi tanulást vagy munkát választó fiatalokat legkevésbé érzelmi motivációk vezérlik. Lehet, hogy egyszerűen tanulni akarnak és világot látni, vagy ha már elvégezték az egyetemet, akkor szeretnének értelmes munkát, karriert, lehetőleg mentesen a mindenkori magyar kormány(ok) valljuk be, elég gyakran morbid húzásaitól. 

Szerintünk ez az, ami miatt ezt a videót teljesen felesleges volt leforgatni, ráadásul nyilván nem kevés közpénzből, bár erre vonatkozóan nincs semmilyen adat a birtokunkban. 

Mit kellene inkább tenni? Lehet, hogy unalmas már, de sokadszor is érdemes elmondani: pozitív, kiszámítható környezetet teremteni, normális karrierlehetőségekkel, a majdani családalapítást és gyereknevelést lehetővé tévő perspektívákat felvillantva. 

Az ilyen klipeket pedig ha lehet, hagyjuk meg a bulizenekaroknak. 

 

Girl in America – egy lány kalandjai az Egyesült Államokban

1. A megérkezés

2. A (fél)készételek országa

3Hogyan váljunk hőssé?

4. Még elcsíptük a klasszikus Amerikát

5. Elvegyülök az amerikaiak között

6. A vallást is el kell adni

7. Shoppingolni Amerikában 

8. Ilyen a Halloween

Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:

Egyedül maradsz

Külföldön megint meg kell találni azokat a biztos kapaszkodókat, melyek odahaza viszonylag biztosan működnek, legyen az gyerekorvos, háziorvos, a megszokott autószerelő, gázos, és még sorolhatnám. 

Határkő hetedhét ország határán

Végezd el a munkát, amit rád bíznak, ha szívatnak, aláznak, tűrd méltósággal, fokozatosan, ésszerűen adagold vissza, és ne maradj egyedül, keresd az egészségesek, ép lelkűek társaságát. 

Beilleszkedni Londonban

Az első pár nap ezzel együtt is elég nehéz volt, emlékszem, az első éjszaka utáni reggelen ültem az ágyam szélén a nyomorultul kicsi, szobának csúfolt lyukban, néztem magam elé és arra gondoltam: most akkor mi a fenét is keresek én itt, magam mögött hagyva otthon lakást, barátokat…?? 

Azt éreztem, megfulladok itthon

Feltöltődve, mosolyogva, kivirulva jöttem haza. Ezt már itthon nem érzem. Magyar leszek egy külföldi országban újra, és remélem, hogy sokáig. Hogy valaha hazaköltözöm-e, nem tudom. Magyar vagyok, szeretem az országomat, de jelen pillanatban nem tudok benne élni. 

Soha nem éltem itt luxusban

Egyedülállóként sokkal nehezebb, mint ha valaki a párjával jön ki, és legalább egyikük fizetéséből tudnak spórolni. Már 5 éve, hogy másodszor kijöttem és nem bántam meg. De vannak napok, amikor elgondolkozom, lehet, hogy jobb lett volna átgondolni, mielőtt belevágtam és mindent feladtam otthon.

Mintha időutazáson lennék

Itt hihetetlenül fontosak a gyerekek és a családi egység. Ellentétben például egy pesti utcával vagy busszal, itt nem láttam még olyat, hogy az öregek és a kamaszok ellenségesen méregetnék egymást. 

Így üldözzük el a legjobbakat

Próbáltam otthon boldogulni, de a korai örömöt hamar átvette a mindennapi keserűség. Nem vette be a gyomrom az otthon tapasztaltakat. Féltékenység, megalázó rezidensi munka, még megalázóbb fizetés, katasztrofális ellátási helyzet (…), teljes kiszámíthatatlanság, erkölcstelen hálapénzrendszer. (…)Fél évvel hazatérésem után már újra külföldi állásokra pályáztam.