Sok kérdést vet föl a mai poszt, de amíg odáig eljutunk, megismerhetünk egy elgondolkodtató történetet, 800 kilométerről és a boldogságról.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Anikó:
Középiskolát követően úgy, ahogy kell, szépen jártam főiskolára is, de hát mivel gondoltam, előre kellene lépni, így levelezőre jártam, és mellette dolgoztam. 19 évesen fél évig tán otthon voltam, mivel se egy cukrászda, se egy butik - semmi nem jött össze. De közben persze tanultam, és Szegedre jártam hetente hétvégenként suliba, ami költségtérítéses volt, a szüleim fizettek mindent! :-(
Aztán nagy nehezen kisebb nagyobb "ajánlásokkal" bekerültem a város (nem kívánom megnevezni) egyik legjobb butikjába, ott szépen el is voltam havi 65.000 Ft-os fizetéssel... a részletek lényegtelenek.
Utolsó kommentek