Úton

Egy egészen érdekes cikk akadt a kezünkbe tegnap, méghozzá arról, hogy a legnagyobb brit vállalatokat tömörítő szervezet szerint a londoni kormánynak a német példát követve nem korlátoznia kellene a külföldiek bevándorlását, hanem éppen ellenkezőleg, elősegíteni azt.

Egyre fokozódik a feszültség több német nagyvárosban, elsősorban a román és bolgár bevándorlók miatt. Olyannyira, hogy több település vezetősége már vészjelzést küldött a berlini szövetségi kormánynak. Hova vezet mindez?

Önéletrajzot írni lassan külön szakma, ráadásul nem is könnyű, hiszen olyan sokféle és fajta elvárásnak kell megfelelni, hogy ember legyen a talpán, aki képes rá. Külön megnehezíti a dolgunkat, hogy mást várnak el mondjuk egy angolszász országban, mint például Németországban. Megnézzük a különbségeket!

Az alábbi történetet Németországból kaptuk, és mivel mi is hallottunk már hasonló sztorikat, bátran állíthatjuk, hogy nem egyedi balszerencséről van szó, hanem jelenségről. Vajon miért?

Bár Magyarországon nagyon sokan (elsősorban talán a nyelvtudás miatt) Nagy-Britanniára tekintenek az ígéret földjeként, Európa nyugati felében is beindult az elvándorlás, ám ott a cél a gazdaságilag még mindig viszonylag stabilnak tekinthető Németország. Egyre többen egyre többet vállalnak be, hátrahagyva családot, addigi életet, hogy megpróbáljanak munkához jutni.