Mai posztunk tulajdonképpen egy reakció, mégpedig a múltkori Szégyellem, hogy nem otthon élhetek című írásra érkezett kommentekre. Ám önmagában is megáll, így úgy döntöttünk, közreadjuk. 

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com  címre, vagy gyertek a Facebookra  és szóljatok hozzá ott! 

Ágota: 

Angliában élek a családommal immár két éve. Mi sem tartozunk az úgymond értelmiségiek közé, nekem érettségim, a férjemnek szakiskolája van. Igen, van, amikor 150 euró a zsebben elég, a tudásról is annyit, itt mindenki alulról kezdi, akár egyetemet végzett, akár csak szakiskolát vagy 8 általánost. 

A posztoló azzal, hogy leírta az ország helyzetét, még nem fikázta, de igenis kis hazánk nem jó úton halad. Hazafiasság? Két gyerekkel lehetetlen otthon megélni, mert nem lesz mindenkiből bankár, orvos, esetleg miniszter. 

Amikor ki kell fizetni a számlákat, lakáshitelt, a gyerekek dolgait az iskolában, meg ruha is kell rájuk, és nincs miből Magyarországon, akkor igenis lépni kell. Ha máshol találjuk ezt meg, akkor már nem a hazafiasság számít. Ezzel nem az országot fikázzuk, csak nem akarunk nyomorogni, mert mindent a hazáért… 

Összehasonlításként: ha itt, Angliában bemegyek egy üzletbe és látok a pénztárban egy fogyatékkal élőt, elgondolkodom, hogy ezt otthon miért nem lehet? 

Itt is magas a munkanélküliségi ráta, itt is válság van, de mi még sem érezzük úgy, mint otthon. Mikor otthon azt mondtam, nincs pénzem, az szó szerint azt jelentette, hogy egy vasam sincs, még kenyérre sem. 

Ha itt azt mondom, nincs pénzem, még nem jelenti azt, hogy kenyeret nem tudok venni legfeljebb két hétig várok a hatodik pár cipő megvételével. Mindemellett fizetni tudom az otthoni dolgainkat, spórolni tudok és még jól is élek. 

Na, ezért döntöttünk sokan úgy, hogy elhagyjuk szeretett hazánkat, mert én hiába szeretem, szeretjük ki hazánkat, ha ő nem szeret minket. Aki meg otthonról írja az okos hozzászólásokat, annak vagy mindig fenékig tejfel volt az élete, és egy fűszálat nem tett keresztbe semmiért, vagy az irigység beszél belőle, mert saját maga nem képes arra, hogy ezt meglépje a saját és/vagy a családja érdekében.