Úton

Egy nappal megnyújtott hétvégi szünet után itt vagyunk megint, ma arról beszélgethetnénk, hogy van-e értelme megpróbálni röghöz kötni a diplomásokat, és vajon kárhoztatható-e egy orvos azért, ha szeretne annyi pénzt keresni, amiből meg tud élni. Vitaindítónk Kacagóember.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Kacagóember:

Az egész röghöz kötéssel, meg visszafizetéssel az a fő baj, hogy ezt az állam KIZÁRÓLAG magának köszönheti. Mert populista módon ólajtót csinált a felsőoktatás díszes kapuiból, mert konkrétan tojtak arra, hogy a felsőoktatási keretszámokat bármilyen szinten is a munkaerőpiachoz igazítsák. Mindeközben a szakképzési rendszert, ahol a mindennapi élethez szükséges ,,szakikat" képezték, tökéletesen megsemmisítették.

Egy lebegett a szemük előtt: ingyen diplomát boldog-boldogtalannak, hátha ránk szavaznak! Meg mint utólag kiderült: hátha lehet őket társadalmi szinten zsarolni ezzel a későbbiekben.

Lassan szokásunkká válik (reméljük, nem bánjátok), hogy válogatunk a posztjainkhoz érkező kommentek közül. Most is így tettünk, mert a tegnapi, "Aki elmegy, gyáva" című íráshoz sok hozzászólás érkezett, és bár a vita néha kissé elfajult, azért sok értékes gondolat is született. Ezek közül idézünk egyet.

villanó:

Nekem hat gyerekem van, ez nem verseny ugyan. de nagy felelősség. A gyerekvállalás nem pénz kérdése, igaz, nézzen körül mindenki, de a felnevelésük, kitaníttatásuk már igenis az. Is, természetesen.

Én itt szerettem volna osztani az "észt", pontosabban a tudásomat. Nem kell ennek az uram-bátyám országnak.