Bár ez a blog alapvetően a korosztályunk külföldre menetelével kíván foglalkozni, az eltelt pár hét tapasztalata alapján látszik, hogy a nehéz a fiatalok elvándorlását elválasztani a többi rétegétől.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Mindennek csak azért van jelentősége, mert a minap olvastunk egy felmérést, amely megdöbbentő adatokkal szolgált, és adott talán némi magyarázatot is arra, hogy miért érzik sokan úgy, nem maradt más választásuk, mint a külföldre költözés.

A Tárki Társadalomkutatási Intézet készített egy felmérést, mely szerint minden negyedik magyar már egy éve olyan anyagi helyzetben szenved, hogy nem vagy csak alig képes kifizetni a havi számláit.

A legrosszabb helyzetben érthető módon azok vannak, akiknek a lakáshitel-törlesztés is gondot jelent, közülük ötből négyen (!!) nem tudnak időben fizetni, azok között pedig, akik az egyéb hitel törlesztésével is elmaradnak, ez az arány 88 százalék.

Ami még döbbenetesebb, az az, hogy az ötvenesek közül majdnem minden harmadik (31 százalék) ilyen helyzetben van – pedig ők még bőven dolgozhatnának, ha lenne mit...

Nem szeretnénk túlcifrázni a dolgot, mert úgy érezzük, hogy az adatok magukért beszélnek (és mert remélhetőleg a kommentekben majd ti elmondjátok a véleményeteket), de azért azt megjegyeznénk, hogy vajon milyen jövőképet mutatnak ezek az adatok a pályakezdő fiataloknak? Mit várjunk? Mire várjunk?

Nyilván lesznek olyanok, akik elmondják, hogy nem elmenni kell, hanem tenni azért, hogy jobb legyen a helyzet. De hogyan tegyünk, ha állandóan falakba ütközünk, mondjuk a munkavállalás területén?

Szerintetek mit tegyen ma egy fiatal, diplomával vagy anélkül, ha képtelen elhelyezkedni?