Úton

Bár ez a blog alapvetően a korosztályunk külföldre menetelével kíván foglalkozni, az eltelt pár hét tapasztalata alapján látszik, hogy a nehéz a fiatalok elvándorlását elválasztani a többi rétegétől.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Mindennek csak azért van jelentősége, mert a minap olvastunk egy felmérést, amely megdöbbentő adatokkal szolgált, és adott talán némi magyarázatot is arra, hogy miért érzik sokan úgy, nem maradt más választásuk, mint a külföldre költözés.

A Tárki Társadalomkutatási Intézet készített egy felmérést, mely szerint minden negyedik magyar már egy éve olyan anyagi helyzetben szenved, hogy nem vagy csak alig képes kifizetni a havi számláit.

A nagy rétegek közt a kis rétegbe tartozónak tartja magát kispista2 (aki, mint írja, megtévesztő nickje ellenére nő) azt írta, hogy ő szívesen maradna Magyarországon, ha valaki végre elárulná neki, miként tud becsületes munkával megközelítőleg olyan színvonalon megélni, mint külföldön. Szerintünk nem is olyan kis réteg az, aki így gondolja, ezért is közöljük itt a véleményét.

kispista2:

Szerintem a "külföldre menéssel" kapcsolatban 2 fő szempont létezik:

1.) Van aki úgy gondolja, hogy a magyar "minimálbéresek" pénzéből kitaníttatott fiataloknak kötelessége lenne itthon maradni (legalább pár évet), hogy valamit vissza is adjanak abból amit kaptak.

2.) Sokan úgy gondolják, hogy nem azért tanultak éveken át, hogy minimális pénzből, hónapról hónapra éljenek (nem beszélve azokról, akik güriznek a megélhetésért, de semmi remény arra hogy valaha is tartalékot tudnának képezni a csekély fizetésükből), ezért inkább itt hagyják ezt az országot egy jobb élet reményében.

De szerintem van egy kis réteg is (mondjuk "3.)" pont), ahová én is tartozom. Érettségi után jelentkeztem egyetemre, ahová fel is vettek, de nem iratkoztam be. Az egyetem Pesten van, én pedig az ország keleti feléből származom (ahol a munkalehetőség szinte 0), tehát mindenképpen el kellett költöznöm.

Bár alapvetően a fiatalok elvándorlásáról szól a blog, minket is meglep, mennyi levél érkezik, és ezek jó része sajnos arról szól, milyen nehéz is ma Magyarországon gyerekekkel, 30 fölött is sokaknak a megélhetés. (Remélhetőleg lassan ők is megérzik majd a gazdasági miniszter által emlegetett robusztus növekedést...) Szóval némi töprengés után úgy gondoltuk, a végül most következő írás még belefér.

Mariann

Négytagú család vagyunk, Amerikával ugyan nem tudjuk összehasonlítani a magyar viszonyokat, de időről időre odajutunk, hogy a férjemnek külföldre kell mennie dolgozni, mert a kettőnk itthoni fizetéséből nem lehet megélni. Egyáltalán nem.