Ma állásinterjúra megyünk, természetesen csak a jótanácsok szintjén, de ezek szerintünk felettébb megfontolandók – azzal együtt is, hogy tanács ide, tanács oda, a sorsát végül mindenki maga alakítja. Ám felkészülni nem árt.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Ábel:
Előző írásommal kapcsolatosan felmerült néhány, a kommentekből származó kérdésre válaszolva, a száraz technikai részletekről egy-két mondat: az állásinterjút telefonon beszéli meg veled a cég/kórház/áruház/étterem titkárnője. Barátságosan megkérdezi, mikor tudnál időt szakítani arra, hogy személyesen is megjelenj.
Egyáltalán nem baj, ha hibásan válaszolsz, nagyobb nyelvtani hibák sem vágják el itt a karriered. Elég, ha megérted és megérteted, mikor és hol kerülhet sor a találkozóra.
Innen kezdve az állásinterjúig annyit legyél a nyelvvel meghitt kettesben, amennyit csak lehet. TV-t nézni vagy rádiót hallgatni, (akár netes) újságot olvasni, ami belefér.
Próbálj mindig hangosan nyelvet tanulni. Ismételd, amit megértettél a hallottakból, olvasd hangosan a szöveget, legjobb, ha beszélsz valakivel, ha van kivel. Ha éppen tanárhoz jársz, kérd meg, hogy játsszatok állásinterjúsdit, ahol természetesen te játszod a pályázót.
Az interjún az általam tapasztalt esetekben mindig jóindulatúak és türelmesek voltak a vezetők. Jó,ha szem előtt tartod: bármilyen is a fogadtatás, az ő céljuk nem más, kiválasztani a legmegfelelőbbet. Tehát ha sokan vagytok, netán honi polgár is pályázik, sokkal nehezebb dolgod van,és még ha hibátlanul kiállod is vizslató kérdéseket, nem biztos, hogy tiéd az állás.
Míg ellenkező esetben, hűvös fogadtatás esetén is, ha senki más nem jelentkezik az adott állásra, még ha hibát hibára halmozol is, lehet, hogy megkapod a munkalehetőséget.
Bárhogy is alakuljon egy állásinterjú, mindig profitálsz belőle. Rutint, nyelvgyakorlást, megszokottságot. Sosem bántam meg, hogy sikertelen interjún vettem részt, valahogy mindig a győzelem érzésével jöttem ki onnan.
Megcsináltam – mondtam magamnak -, tudtam valamit mondani és jó részt, ha csak gesztusokból is, de sikerült megértenem. A következő már jobban fog menni.
Amennyiben az állást megkapod, a főnököd az interjún volt veled utoljára barátságos és egyenrangú. Onnantól kezdve betagozódsz a csapatba, az elismerést fokról fokra magadnak kell kivívnod. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, már csak a nyelvi nehézségek miatt sem.
Viszont óriási büszkeséggel tölthet el, ha jól megoldottál egy problémát vagy helytálltál egy kemény helyzetben. Lépésről-lépésre, sikereken és kudarcokon át eléred azt a lélektani pozíciót vagy rangot, amit meg is tudsz tartani. Igazából azt tudom tanácsolni, a munka legyen a majdnem mindened. Amiről meg fognak ítélni, ami rólad az eszükbe jut, az elsősorban az lesz, mennyire vagy használható.
Lehet, hogy kicsit túl fennkölten hangzik, de egyidejűleg mindent megítélnek rólad, amit képviselsz. Egy kicsit minden magyarra fog vonatkozni, hogy milyen a véleményük veled kapcsolatban.
Nemcsak magadért kell jól teljesítened, hanem mindannyiunkért. Konkrétan itt, Kelet-Ausztriában nem kellene feltétlen jó híre legyen a magyaroknak. Mindig lekonyul a fülem, mikor olvasom a hírek között, hogy betörtek valahová vagy megvertek valakit és a magyar elkövetőket sikerült elfogni.
Persze nem kizárólag honfitársaink követnek el ilyesmit osztrák földön és nem is mindig külföldiek, de azért nem a fehér hollóval indulunk egy kategóriában. Külön örömömre szolgál és hálás vagyok, hogy soha, de soha nem éreztették velem, hogy ők is olvasnak újságot. Külföldre szakadt hazámfiai, már csak a negatív példákat semlegesítendő, de a magatokért is, legyetek a legjobbak között!
Az állás elnyeréséről és megtartásáról ennyit tudok hozzátenni saját szemszögemből. Következőleg, ha érdekel titeket, és ha a blog szerkesztőitől zöld utat kapok, az ingázók mindennapjairól szeretnék mesélni.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Nem tervezek örökké külföldön dolgozni. Egyfajta hasznos és jövedelmező tanulmányútnak tekintem. Túl a negyedik x-en nem fogok már hazát váltani. De ajánlom mindenkinek, hogy 2-3 évre lásson világot, mert a látókörét biztosan kitágítja. Utána jöjjön haza és gyarapítsa azok növekvő táborát, akik tényleg tudják, merik, teszik!
Élvezem, hogy ilyen sokszínű London, és lehet, hogy csak szerencsém van, de ennek inkább csak az előnyeit (sokféle ember, autentikus kaják, sokféle zene, kultúra keveredése) érzem, a hátrányát nem nagyon.
Így karácsonyoznak Ausztráliában
Azzal, hogy 160-170 különböző nemzetiség él itt, a Karácsony és a szokások is összeolvadtak, és teljesen más értelmet kapnak az ünnepek. A tengerpartokat persze lerohanják az ünnepi időszakban is, de az iskolaszünet alatt a családok mennek, amerre a kocsi viszi őket, akármelyik tengerpartra az országban.
Nyelvtudás nélkül ma már csak a legalja munkáknak is a legalját lehet megkapni. Ma már nagyon nagy a konkurencia, és mindenki inkább azt választja, aki legalább megérti, amit mondanak neki.
Tettem azért, hogy másként legyen
Mióta eljöttem otthonról és erre büszke is vagyok, nem szedek nyugtatókat, mert amikor felkelek, tudom, hogy van munkahelyem, ahova bemegyek dolgozni minden nap és mindig pontosan ki is fizetnek.
Hónapokig hitegettek, majd felmondtak
Én ezt nagyon nem tartom fairnak, gondolkodom, hogy ügyvédhez fordulok, kártérítést akarok követelni. Ugyanakkor kizárni sem akarom annak a lehetőségét, hogy egy másik céghez elmenjek dolgozni, márpedig a pereskedéssel erre megvan a lehetőség.
Utolsó kommentek