A sok komolykodás után ma egy kicsit lazábbra vesszük a figurát, szóval jöjjön egy laza dániai este (éjszaka) története. Ami azért nem lesz minden tanulság nélkül való és valamennyire rávilágít arra, miként szórakoznak az északi ország fiataljai. Na és köztük két magyar…
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Béla:
A földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően már délután 5 óra környékén sötétbe borul az ország, ám ezzel koránt sincs vége a napnak, ugyanis a város szívében ezernyi lehetőség várja a szórakozni vágyókat.
Ezen apropóból elhatároztuk, hogy belevetjük magunkat a szombat esti koppenhágai éjszakába, majd az aktuális programok közötti rövid szörfölgetés után körvonalazódott az esti menetrend.
Este 9 tájékán két kevésbé ismert dán banda koncertjén vettünk részt, ahova egy harmadik helyi együttes tagjaival közösen mentünk. A helyiekkel való bulizás első előnye, hogy a főbejárat előtti kényelmetlen ácsorgás helyett az épületet megkerülve a hátsó bejáraton csusszantunk be, a másodperc töredéke alatt.
Őszintén szólva nem voltak hatalmas elvárásaim a zenészek produkcióit illetően, de azt kell, hogy mondjam, kellemesen csalódtam mindkét esetben. Ha körül kéne írnom a zenét, akkor a Placebo egy jobban sikerült élő koncertjéhez tudnám hasonlítani a hallottakat, szóval a mindezért kifizetett 30 korona költségét többszörösen visszahozta a zene és a hangulat, ami fogadott minket.
Ami a helyszínt illeti, egy régi hentestelepből átalakított szórakozóhely-utca fogadott bennünket, a kihívás azonban a koncertterem lokalizálása volt a tengernyi kocsma és disco között.
Mondanom sem kell, 20 perc bolyongás után telefonos segítséget kértünk a már említett bandatagoktól, hogy legyenek oly kedvesek és a bejárathoz érve egy görögtűz meggyújtásával (avagy hasonlóan diszkrét módon) jelezzék nekünk, hogy merre van a bejárat. Ha rajtunk múlik, az utcán köröztünk volna még minimum egy órát.
Hozzá kell tennem, hogy nem nekünk voltak egyedül nehézségeink a hely megtalálásával kapcsolatban. Egy spontán tesztet kreálva az utánunk jövő 5 társaság mindegyikétől megkérdeztem, hogy „ne haragudjatok, de voltatok már itt esetleg régebben, avagy hogy a csudában találtátok meg ilyen magabiztosan a helyet?”
5/5 esetben jött a válasz: „Áh, ne is kérdezd, miután harmadszorra néztük meg eme csodás városrészt körbe-körbe, elegünk lett és betápláltuk a GPS koordinátákat, máskülönben már kifogyott volna a benzin a kocsiból, mire idetaláltunk volna.”
De hát minden jó, ha jó a vége, két zseniális koncert fogadott minket, ráadásul a hang és fénytechnika is tökéletes volt, tehát erre mindenképpen adnék egy ötöst a szervezőknek.
A két koncert közötti szünetben aztán megtalált minket egy finn lány, és mivel egyedül jött — terve meg nem nagyon volt a koncertek utánra —, hozzánk csapódott, és együtt mentünk a Trailer Park festival after party-jára. Útközben a 10x. sör elfogyasztása után megjött a kedvünk nyelvcsaládunk felkutatásához, így elővéve a nyelvtanórákon belénk tuszkolt finnugor elméletet, elkezdtük a nagy nyelvtesztet.
Bár jól esik, ha az embert legalább a nyelvi hovatartozása révén egy ilyen gazdag országhoz hasonlítgatják, de lássuk be, 3 perc alatt megbizonyosodtunk róla, hogy 500 hasonló hanglejtésű szó ide vagy oda, ez is kb. akkora fikció, mint nemzeti hősünk, Kozsó plágiuma az általa írt Lady Gaga számot illetően.
A Trailer Park-hoz érve egy gördeszka pályából kreált tökéletes partyhelyszín várt minket, természetesen további 50 korona ellenében. (Tipp: a legtöbb helyen nem sokat szórakoznak az egyedi beléptető pecsétek megtervezésével, és egy egyszerű fekete alkoholos filc igénybevételével egy bonyolult keresztet biggyesztenek a csuklódra, így ha egy mód van rá, a következő esti kiruccanásotoknál gondolkozzatok el egy fekete alkoholos filc diszkrét elhelyezésén.)
Na de ami ott várt minket, az már maga volt a mámor. Kitűnő zene, fergeteges hangulat és egy olyan 5-600 fős tömeg, akik úgy mozogtak és olyannyira nyitottak voltak egymás felé, amiről az ember csak álmodni mer ekkora eseményeken.
A buli végén aztán kiderült azért, hogy még sincsenek nyelvi problémák a finn lányt illetően…
Eközben a haveromat, Tamást is megkörnyékezték a lányok kedvenc szövegeikkel, mint „A barátnőmnek nagyon tetszel!” – akkor miért te jössz ide??
Illetve a „Kétszer is láttalak téged elmenni a bevásárlóközpontban a boltunk előtt, ahol dolgozom” mondókával próbálták leküzdeni a kezdeti ismerkedés akadályait.
Igen, lányok, ugyanis akármennyire furcsa, itt Dániában már megváltozott a trend, és nem a fiúk rohangálnak a lányok után. Szegény srácok, miket el nem kell viselnünk. :)
No, azért félreértés ne essék, ha úgy néz ki az ember, mintha kitépnénk Munch Sikolyát és inget aggatnánk rá, ne számítson egy Justin Biebert körülugráló őrült tömeg népszerűségre, de tény, ami tény, a hozzáállás megváltozott idekinn.
Összefoglalva egy remek kis estét tudhatunk magunk mögött, ráadásul kivételesen semmit sem sikerült elhagynom a koncertek és az after party alatt, tehát egy apró ütközést az egyik éles gördeszka-rámpával leszámítva abszolút pozitívan értékelem az estét.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Miért vállaljak felelősséget teljesen vadidegen emberekért? Miért gondolják azt, hogy nekik JÁR a segítség, és teljesen természetes, hogy tíz ember ugrik, ha kicsit lefelé görbül a szájuk? Csak azért, mert mindketten magyarok vagyunk?
Minden út Németországba vezet?
Minden nappal többen érkeznek Európa déli részeiből, de a többi bevándorlási hullámmal ellentétben, itt csupa képzett emberről van szó, akik elkeseredetten dolgozni akarnak.
Svájcban is robbanni fog a bomba
Aki dolgozik, és igyekszik beilleszkedni, annak nincsen gondja Svájcban; mentalitásban a svájciak kedvesek, előzékenyek, korrektek, de aki csak azért jön, hogy a fejlett, rengeteg pénzből felépített és fenntartott ellátórendszeren csüngjön, az keservesen csalódik.
Abban sokan egyetértenek, hogy a multikulturalizmusnak az ezredforduló környékén ismert formájában vége. Ugyanakkor nekünk az szűrődött le, hogy nem feltétlenül a migrációval van elsősorban gond, hanem a beilleszkedés hiányával.
Hangulatkeltés az „élősködő bevándorlók” ellen
A Daily Mail persze nem lenne az, ami, ha nem keltené a hangulatot olyan közbeszúrásokkal, mint például hogy a litván nő szerint a kormánynak fizetnie kellene a magándadust is, vagy hogy esze ágában sincs elmenni Nagy-Britanniából, hiszen ekkora összegből ő és a lánya is jól élnek.
A legutóbbi bevándorlási hullámot azonban már a gazdasági és euró válság okozta, elsősorban Dél-Európából. Azonban az integráció kérdése mindig a törökökhöz tér vissza, akik Európa legnagyobb gazdaságának legnagyobb kisebbségét adják.
Az otthonmaradt országra gondolok
Vajon mit szólnak ahhoz, hogy én máshol kamatoztatom a tudásom, azt a tapasztalatom, amit itthon szereztem meg?
Sokkal korábban átgondoltam már, hogy érdemes-e negyedóra helyett két órát utazni a munkahelyig, eldöntöttem, hogy igen, most már nincs visszaút. Pontosabban van, hogyne volna, de éppen a hátraarc lenne végleges és azt nem akarom.
Utolsó kommentek