Péntek lévén nem szeretnénk hosszan terhelni Titeket, ezért a mai egy meglehetősen rövid poszt lesz. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy amit Ferenc írt nekünk, nem minden tanulság nélkül való, és nincs is egyedül a problémájával, hiszen naponta több hasonló levelet is kapunk.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Ferenc:
Sajnos én még nem jutottam el oda, hogy kikerülhessek valamelyik külföldi országba! Pedig már jócskán költöttem tanfolyamokra, hirdetésre, telefonokra, személyes találkozókra…
De amit látok, és megtapasztaltam az elkeserítő, siralmas, és én szégyellem magam a saját honfitársaim miatt. Szerintem az egyik, és a legnagyobb probléma a csalók, szélhámosok, rosszindulatú emberek hada közt úgy manőverezni, hogy az ember meglássa a kivezető utat. Szó szerint!
Tehát már a kijutás is borzasztó nehéz. Több mint fél éve próbálok kijutni. Jómagam is azok közé tartoztam, akik hittek a MAGYARSÁG erejében. Most elkeseredvea kilátástalanságtól, és az anyagi helyzetünk erős romlása miatt, 42 évesen elköteleztem magam, hogy elhagyom az országot, ahogy lehetőségem lesz!!!
Számtalan iskolai végzettség, szakmai tudás mit sem ér már itt. Munka = nyomor! Amikor a pozitív véleményeket olvasom, mindig újra egy kis reményt érzek, hogy egyszer az én telefonom is megcsörren: „van munka külföldön” .
További szép napot mindenkinek, és remélem, minden rendes ember megtalálja a számítását, bárhol is legyen az a Földön.
Utolsó kommentek