Új hét kezdődik, mi pedig új poszttal jelentkezünk. A legutóbbi írásban a külföldre dolgozó magyar munkaközvetítők kapcsán panaszkodott Ferenc, és írására sok válasz érkezett. Ezek közül jöjjön most egy, már csak azért is, mert szerzője már túl van a külföldi munkakeresés nehézségein, így különösen érdekes a véleménye.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokataz utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

sokadik:

„Nem hiszek abban, hogy Magyarországról magyar közvetítőkön keresztül jutsz ki segítséggel, olyannal, amilyet bármely európai ország saját munkaközvetítői által kapsz.

Ugyanakkor, itt kint is több az esélyed, ha te magad neten, levélben pályázol, közvetlenül az általad kiválasztott céghez, nyitott pályázattal, vagy adott hirdetésre közvetlen pályázva. 

Válaszd ki, melyik az a nyelv, amelyiket a legjobban tudod, s a szakmát is, amit tényleg a legjobban tudsz. Valamit azonban tudnod kell, a nyelvtudással kapcsolatban ne beszélj mellé, a valós tudásod közöld, mert az lesz az első, amiben szavahihetőséged, így a rólad alkotott vélemény pozitív, vagy negatív irányba billen.

Az nem baj, ha egyszerűen fogalmazol, de legyen a kívánt szakmához is legalább szókincsed. Nagyobb esélyt látok ilyen jellegű nekifutásssal folytatni a lehetőségeid keresését, mint, a magyarországi munkaközvetítők által.

Bárki megkövezhet ezért a véleményért, de sajnos nagyon sokan jönnek ki biztos munka tudatában, majd itt jönnek rá, hogy csak lehúzták őket. Valós nyelvtudás nélkül, és némi tartalék nélkül ne indulj el, magaddal szemben felelőtlenség.

Pontosan az a dolog az, amit kint tiszta lappal kezdhetsz, eladni a munkádat, a tudásod, legálisan. Viszont ha belevágsz, számolnod kell azzal, hogy itt sem biztos, hogy elsőre felvesznek, bizony sokunknak száz, meg száz jelentkezés után sikerült csak.

Addig is használd ki ezt az időt, ismerd meg a népet, ahova jössz, a környezetet, az ételeiket, szokásaikat, öltözködéseiket, hogy sugározzon belőled, céllal, nem kalandorként jöttél, s azt, hogy bár olyan országból jöttél, ami a nyugati országok megítélése szerint Balkán, elfogadod azt, amit ott találsz, s természetesnek veszed, hogy te alkalmazkodsz az ottani néphez, élethez.

Egyet ne kérdezz: én hol vagyok, mert csak akkor jársz sikerrel, ha le tudod vetni magadról az irányítottság kényszerét, s a gyakorlatban csak magadra támaszkodva és magadban bízva is képes vagy belevágni.”