Jelentjük, megkaptuk az első gyalázkodó emailt, szóval átestünk a tűzkeresztségen. :) Ennél sokkal fontosabb, hogy jönnek a történetek, vélemények (ezúton is biztatnánk mindenkit, hogy írjon!), ezek közül mára Lászlóét szemeltük ki, aki kutató vegyész és a gyógyszeriparban dolgozik. Nekünk nagyon szimpatikus a véleménye, azt mondja, mindenki éljen boldogan ott, ahol megtalálja a számítását, de ne bántsuk az eltérő vélemények miatt egymást.

László:

Szakmám: kutató vegyész, TTK, beosztásom analitikus mérnök. Szeretem a feleségem, szeretem a munkám, szeretem a szakmám. Ez a szakma - sokan nem is sejtik - az egyik legjobban fizető, persze ha az ember hajlandó tanulni egyetem után is önszorgalomból és nem talál ki hülyeségeket pl.: itt és annak nem dolgozok, mert a vallása meg a nemzetisége…

Itthon nagy felszívó ereje van a gyógyszeriparnak, és egyre nagyobb szükség van a jó szakembereknek, mert hiány van belőlük. Ez nem csak nálunk van így. Külföldön nem fizetnek kevesebbet egy vegyésznek, mint a honfitársaiknak.

Ez már messze üzlet. Jó szakemberek mennek ki és annak örül a cég, megfizeti. Nem tudom, hol a probléma. Aki talál melót külföldön, az dolgozzon külföldön.

Visszatérve az első sorra: szeretem a Feleségem, szeretem a munkám, szeretem a szakmám. Ha ezt itthon nem tehetem meg, hát megteszem külföldön. Ott is szükség van feleségemre (vegyész Ő is), rám is.

Olyan baj ez, hogy elmegyek oda, ahol kellek, és azt teszem – azzal, akit szeretek - amit szeretek? Aki pedig itthon találja meg a számítását, az örüljön neki, dolgozzon, de a véleménykülönbség miatt ne k*rvázzuk le egymást. Dolgozzatok boldogan ott, ahol munkát találtok!

Mondjátok el a véleményetek – akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben az utrakelo@gmail.com címen, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott! Fontos: a gyalázkodóknak is válaszolunk! :)))