Úton

Miután többször megkaptuk már a hozzászólásokban, hogy milyen negatívak vagyunk (holott szerintünk csak nyitott szemmel járunk, de ebbe most ne menjünk bele), arra gondoltunk, ma beszélgethetnénk arról, hogy vajon mekkora felelősségük van Magyarország sorsában és jövőjében a külföldre költözőknek.

Nem szokásunk napi ügyekre reflektálni, most mégis kivételt teszünk, mert két olyan hírt is olvastunk, melyek a blog profiljába vágnak és elég fontosak is ahhoz, hogy röviden, de foglalkozzunk velük. Utána pedig jöhetnek a hozzászólások, vélemények!

Sokat beszélgetünk a külföldi munkavállalásról, az ideiglenes vagy végleges elköltözésről, és sokszor felmerül egy téma: ha mindenki elmegy, aki elégedetlen az ország dolgaival (és itt most kifejezetten NEM a politikára gondolunk, hanem a mindennapi ügyeinkre), akkor mitől változna meg. Kinek kellene elindítani a változásokat?

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Nagyapáink és apáink elbeszéléseiből tudjuk (no meg persze az olvasmányokból), hogy a szocializmus idején, főleg a 60-as években dívott az a mondás, hogy aki nem disszidált (ahogyan akkor hívták), az "kalandvágyból maradt itthon".