Úton

Miután egy-két karcosabb hozzászólásban kaptunk hideget-meleget, arra gondoltunk, hogy megfordítjuk a dolgot és ezúttal egy olyan véleményt közlünk, amely szerint a rossz hangulat puszta ideológia, ez a blog pedig a "fontoskodó szerencsétlenek gyülekezőhelye". Nem bánjuk, ha ellenvélemény van, sőt, mindenkit bátorítunk, hogy írja meg, mit gondol.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Ma Angliába kalauzolunk Titeket, és kiderül, hogy egy minimálbéres munkából is jut a hosszú hétvégékre is, hogy nem kell mindig az árcédulát nézni és különös módon a szolgáltatók szolgáltatnak.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokataz utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Új hét kezdődik, mi pedig új poszttal jelentkezünk. A legutóbbi írásban a külföldre dolgozó magyar munkaközvetítők kapcsán panaszkodott Ferenc, és írására sok válasz érkezett. Ezek közül jöjjön most egy, már csak azért is, mert szerzője már túl van a külföldi munkakeresés nehézségein, így különösen érdekes a véleménye.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokataz utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

sokadik:

"Nem hiszek abban, hogy Magyarországról magyar közvetítőkön keresztül jutsz ki segítséggel, olyannal, amilyet bármely európai ország saját munkaközvetítői által kapsz.

Ugyanakkor, itt kint is több az esélyed, ha te magad neten, levélben pályázol, közvetlenül az általad kiválasztott céghez, nyitott pályázattal, vagy adott hirdetésre közvetlen pályázva.

Péntek lévén nem szeretnénk hosszan terhelni Titeket, ezért a mai egy meglehetősen rövid poszt lesz. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy amit Ferenc írt nekünk, nem minden tanulság nélkül való, és nincs is egyedül a problémájával, hiszen naponta több hasonló levelet is kapunk.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Ferenc:

Sajnos én még nem jutottam el oda, hogy kikerülhessek valamelyik külföldi országba! Pedig már jócskán költöttem tanfolyamokra, hirdetésre, telefonokra, személyes találkozókra…

Sok kérdést vet föl a mai poszt, de amíg odáig eljutunk, megismerhetünk egy elgondolkodtató történetet, 800 kilométerről és a boldogságról.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Anikó:

Középiskolát követően úgy, ahogy kell, szépen jártam főiskolára is, de hát mivel gondoltam, előre kellene lépni, így levelezőre jártam, és mellette dolgoztam. 19 évesen fél évig tán otthon voltam, mivel se egy cukrászda, se egy butik - semmi nem jött össze. De közben persze tanultam, és Szegedre jártam hetente hétvégenként suliba, ami költségtérítéses volt, a szüleim fizettek mindent! :-(

Aztán nagy nehezen kisebb nagyobb "ajánlásokkal" bekerültem a város (nem kívánom megnevezni) egyik legjobb butikjába, ott szépen el is voltam havi 65.000 Ft-os fizetéssel... a részletek lényegtelenek.