Miként azt mai szerzőnk is megjegyzi, fel-felmerül a bloggal kapcsolatban, hogy inkább az érzelmi megközelítés dominál sokszor, mint a gyakorlati leírások. Ma ezt próbáljuk meg ellensúlyozni egy angliai poszttal, ami ráadásul nem Londonból érkezett. :)
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Valentina:
Sokan „panaszkodtak", hogy az írásokban leginkább „Magyarország fikázása" a téma, de külföldi tapasztalatokat vagy hasznos infókat nem nagyon osztanak meg az emberek.
Négy és fél éve élünk kint a párommal. Anglia déli része a helyszín - írom ezt amiatt, mert sokan azt gondolják Anglia egyenlő Londonnal és kifújt. Ez abból a szempontból is nagyon korlátolt dolog, hogy London és Anglia többi része ár és költségek tekintetében két külön világ.
Négy évvel ezelőtt - szintén otthoni kilátástalanság miatt - úgy döntöttünk, megpróbáljuk. Én másodéves voltam az egyetemen, párom negyedéves, de mivel mindkettőnk saját magát tartotta fenn - vagy próbálta fenntartani -, az egyre dráguló könyvek, lakhatás, stb. miatt eljött ez is.
A magyarországi nyelvtudás nem sokat ért
Barátunk dolgozott egy cégnél és még mielőtt bárki azt hinné, hogy csak úgy bedugott minket oda, annyi történt, hogy megkérdeztettük vele, van-e felvétel és még kaptunk egy email címet - innen mi intéztünk mindent.
Angol nyelvtudás terén párom felsőfokú vizsgával, én középfokúval rendelkeztem. Mielőtt elkeseredne mindenki, akinek nincs, közlöm, hogy semmit sem ért, mindent úgy kellett megtanulnunk kint, mert az otthoni nyelvoktatás - hogy ki ne maradjak a fikázásból - egyszerűen röhej és ez ki is derült miután kijöttünk.
Emailben felvettük a kapcsolatot a cég illetékesével, közölte, hogy van felvétel. Albérletet úgy kaptunk, hogy a céges szállások beteltek, egy farmon kaptunk szállást „céges áron". Ketten összesen 600 fonttal és két táska ruhával jöttünk ki.
Az első lépések
Első héten nem kaptunk fizetést, mert mindig az előző hetit utalják ki. Megcsinálták nekünk a NI (egészségbiztosítás) és a Home Office kártyákat. E két papír nélkülözhetetlen, elviekben minden tisztességes cég segít megcsinálni.
Nekünk kellett elmenni a bankba egyedül a kártyát megigényelni, de rendesek voltak. Fontos utánanézni, hogy dombornyomott Visa kártyát kapunk-e, mert azzal sokkal több mindent lehet csinálni mint a sima gravírozottal.
Az albérletre kauciót nem kellett fizetni, de tapasztalatom szerint a városokban (mi faluban lakunk) ez elkerülhetetlen, sőt néha 2 havi kauciót kérnek.
Lakhatás és rezsiköltségek
Az árakról kicsit írok még. Egy 2 szobás emeleti lakás 4-
A villanyt és a vizet városokban nagyjából 3 havonta fizetik, ez fogyasztástól (és évszaktól) nagyon függ, nem is túl olcsó, hetente olyan 40-50 fontra jön ki egy 2 szobásnál.
Vannak viszont olyan házak, ahol van egy villanyóra és tartozik hozzá egy persely, amibe dobálni kell az érméket és így jutunk áramhoz, nálunk is ez van és sokat lehet spórolni.
A közlekedés
A tömegközlekedés drága, legalábbis errefelé egy éves buszbérlet több mint
A szervizelés viszont sajnos szintén horribilis 30-40 fontos órabérrel dolgoznak még a nem márkaszervízben is.
Nem érdemes átszámolni
A kaja árak úgy néznek ki, hogy a hús annyiba kerül mint otthon, az általános élelmiszerek tej, kenyér átszámolva drágábbak, de ahogy kijön az ember az első, amit el kell felejteni, az az átszámolgatás forintra. Ezt mindenki csak hónapok múlva felejti el.
Az otthoni árakhoz képest drágaság van, de egyet nem szabad elfelejteni: még a minimálbérből is lehet "luxusban" élni. Mi ketten vagyunk és úgy, hogy egy nagy és drága autót tartunk fenn, és a csoki meg a gyümölcs és a pizza sosem hiányzik a bevásárlásból, így is mindig kijövünk az egyikünk fizetéséből. Pedig évente sok ezer font a kiadásunk mindenre.
Házárakról annyit, hogy egy (nagyon kicsi) lakás 80 ezernél kezdődik, családi ház pedig 100-120-tól a csillagos égig. De ha valaki összeszed pár év alatt 50 ezer önerőt, akkor olcsó hitelek is vannak - 150-200 fontot kell fizetni havonta.
Azt gondolom, az albérleti díj és az utazási költség (
Nem csak London létezik
Ezért javaslom mindenkinek, hogy Londontól távolabb is keresgéljen - Portsmouth, Southampton - mert az emberek is sokkal rendesebbek, sokkal szebben beszélnek, minél délebbre jön az ember és sokkal többféle munkát lehet kapni.
Londonban ott a sok bolt és szállodák, erre viszont vannak farmok, műhelyek, kikötők is. Southamptonban például millió meg egy gondozót keresnek otthonokba meg idősek mellé. Nem a legkellemesebb meló, de kezdetnek minden jó.
Mindenképpen az éri meg legjobban, ha mi magunk vesszük fel a kapcsolatot a kiszemelt céggel emailben. Ma már minden cégnek van honlapja és a "Contact us" menüpont alatt vannak az elérhetőségek. Soha nem szabad (sajnos) megbízni közvetítőkben sem, mert pont a mai helyzetben használják ki legjobban a kétségbeesett embereket.
Girl in America – egy lány kalandjai az Egyesült Államokban
1. A megérkezés
4. Még elcsíptük a klasszikus Amerikát
5. Elvegyülök az amerikaiak között
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Nem gazdagon, de nyugodtabban élünk
Az izraeli élet annyira más, mint amire számítottunk, és annyira vegyes a kép, hogy egyszerre nem is lehet összefoglalni mindent. Amitől az emberben van egy állandó pozitív hangulat, az elsősorban az időjárás. Egy évben kb. 10 hónapig süt a nap már kora reggeltől. A másik, hogy szinte állandóan parkosítanak, virágokat, fákat ültetnek. Az utcák állandóan buja zöldben játszanak, és virágok pompáznak.
Távolinak tűnik az angliai életem
Jó itthon lenni, közel lenni mindazokhoz, akikkel ugyan próbáltunk nem eltávolodni egymástól, mégis távol kerültünk. Jó érzés látni, mennyit támogatást és segítséget kapok mind a barátaimtól és a családomtól, de új ismerősöktől, sőt, teljesen ismeretlenektől is. Nem tudtam pontosan, mit kerestem, amikor hazaindultam, de megtaláltam.
Számomra mindig is fontos volt, hogy tudjam, hova tartozom, miben hiszek és miért teszek dolgokat. Azt hiszem, innen jött minden kétségem, amikor eljátszottam a letelepedés gondolatával. Ez egy gyönyörű ország, fantasztikus, intelligens emberekkel. Őszintén, minél inkább utálni akartam Angliát, annál jobban kötődtem hozzá. De mindig ott volt a kérdés, hogy vajon el tudom-e képzelni itt az életemet – és a válasz: nem.
Még ha engem haza is tud csábítani a mindenkori hatalom, a páromat, akinek ez a hazája, aki itt van otthon, akinek itt van az élete, a családja, a MUNKÁJA, mivel győzzem meg arról, hogy jöjjön velem?
Azt még el is tudom fogadni, hogy a netes rendeléseket valamilyen mértékben megadóztassák, de az, hogy az ajándékba küldött (használt) gyerekcipőre is vámot vessenek ki, azt erős túlzásnak érzem.
Lélekben minden nappal távolodunk
Nem kalandot keresni megyünk ki, ez talán az eddigiekből is kiderült, végleg szándékozunk elhagyni az országot. Dolgozni szeretnénk és nem ijedünk meg attól, hogy ha meg kell fogni a munka végét, mert tudjuk, mindezt meg is fizetik.
Itt él mindenki, aki fontos nekünk. A család, a barátok. Nem mondanám, hogy nagy örömmel szembesülök nap nap után az országban zajló eseményekkel, de meggyőződésem, hogy máshol sem jobb.
Utolsó kommentek