Kisebb szünet után mi is belevetjük magunkat 2013-ba, úgyhogy először mindenkinek boldog új évet kívánunk! Ha már új év, akkor éppen időszerű a mai poszt, melyben az angol fiatalok egy (meglehetősen nagy) csoportjának szilveszterezési, bulizási szokásáról lesz szó. Tanulságos lesz, annyit ígérhetünk.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Zsolt:
Idén éltem meg az első szilveszterem Angliában, és nem, nem Londonban, hanem Liverpoolban, és bár az elmúlt 8 hónapban, mióta kint élek, láttam már egyet s mást, azért ez az év végi őrület még így is meglepett.
Egy viszonylag normális, középkategóriás étteremben dolgozom felszolgálóként (a konyhán kezdtem, onnan dolgoztam fel magam fél év alatt), és azért nálunk egész normális a vendégkör, de azért szemem nekem is van, és láttam, mi folyik hétvégenként a belvárosi utcákon.
Konkrétan a pia és a hányás.
Sajnálom, hogy nem tudom szebben kifejezni és körülírni, de a tény az tény: amit a liverpooli (de ahogy hallom és olvasom, az ország más részein is hasonló a helyzet) fiatalok szórakozás címszóval néha művelnek, az magyar szemnek egészen elképesztő.
A harmincas éveim közepén járok, szóval jól emlékszem még a tíz évvel ezelőtt velem történtekre, és néha nálunk is volt ereszd el a hajam, de ami itt van… Mivel férfi vagyok, elsősorban a nőket figyelem, és nem bírok napirendre térni afölött, ahogyan képesek viselkedni.
Vegyük például a szilveszter éjszakát! A csajok miniruhában (sokan kabát nélkül!) flangáltak az utcákon, olyat is láttam, aki (igaz, már láthatóan jó sok alkohol ledöntése után) lekapta a magassarkúját és mezítláb (!!!) mászkált az utcán. December 31-én éjszaka.
Mindez még nem is lenne baj, hiszen az ő dolguk, de sajnos azt kell mondanom, most is bebizonyosodott, hogy az itteni fiatal nők többségének semmi ízlése (és józan önképe) nincsen. Olyanok öltöztek fel (vagy le…) minibe, akik esetében ez már-már ízlésbeli környezetszennyezéssel ért fel.
A ruha persze csak egy dolog, a másik, hogy milyen gusztustalanul képesek viselkedni nő létükre. Nem egyet és nem kettőt láttam, aki a nyílt utcán hányt, vagy fetrengett az utcán (vagy a kettőt kombinálva fetrengett az utcai hányásban), sokan már éjfél előtt jól láthatóan nem tudtak magukról, és nem hogy női mivoltukból, hanem emberi létükből is kivetkőzve randalíroztak le-föl a városban.
Aztán ott vannak a pasasok, akik ha lehet, még rosszabbak, csak az ő esetükben ez már semmilyen meglepetést nem jelent. Nagy hangon mászkáltak, „természetesen” csont részegen, így aztán az sem csoda, hogy csak szilveszter éjjelén vagy 3 verekedést láttam, folyt is a vér rendesen, a mentők meg a rendőrök úgy rohangáltak összevissza a városban, mint a mérgezett egér.
Egyszóval a mostani szilveszter még a normál hétvégéken is túltett (pedig higgyétek el, nem semmi az sem, ami olyankor történik), őszintén mondom, hogy én ilyet még az életemben nem láttam.
Mondjuk nem is nagyon szeretnék még egyszer.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Amit tudok tanácsolni mindenkinek: felejtsük el a kelet-európaiak komplexusát! Ugyanazt a munkát tudod végezni külföldön is, amit otthon, amíg beszéled a nyelvet és megvan hozzá a tapasztalatod. És annak a diplomának, aminek otthon nincs értéke, külföldön sem lesz értéke, hiába van belőle három.
Festői szépség és nyomornegyed
Meg sem fordult a fejemben, hogy örök életemre kint maradjak (hiszen ki az, aki életkörülményeinek javítása érdekében keletebbre költözne), viszont nem bántam meg, hogy ezt a pár évet nem szülőhazámban töltöttem, egy nagyon kellemes élménnyel lettem gazdagabb.
Karrierista leszel vagy jó katona
Szeretem Magyarországot, csak azt nem szeretem, amit tesznek vele! A külföldre menés, élés egy ettől független, pozitív világnézeti előny, amit minden embernek ki KELL próbálnia!
Segítség, állásinterjúra hívtak!
Bárhogy is alakuljon egy állásinterjú, mindig profitálsz belőle. Rutint, nyelvgyakorlást, megszokottságot. Sosem bántam meg, hogy sikertelen interjún vettem részt, valahogy mindig a győzelem érzésével jöttem ki onnan.
Nem tervezek örökké külföldön dolgozni. Egyfajta hasznos és jövedelmező tanulmányútnak tekintem. Túl a negyedik x-en nem fogok már hazát váltani. De ajánlom mindenkinek, hogy 2-3 évre lásson világot, mert a látókörét biztosan kitágítja. Utána jöjjön haza és gyarapítsa azok növekvő táborát, akik tényleg tudják, merik, teszik!
Élvezem, hogy ilyen sokszínű London, és lehet, hogy csak szerencsém van, de ennek inkább csak az előnyeit (sokféle ember, autentikus kaják, sokféle zene, kultúra keveredése) érzem, a hátrányát nem nagyon.
Utolsó kommentek