Úton

Bár Magyarországon nagyon sokan (elsősorban talán a nyelvtudás miatt) Nagy-Britanniára tekintenek az ígéret földjeként, Európa nyugati felében is beindult az elvándorlás, ám ott a cél a gazdaságilag még mindig viszonylag stabilnak tekinthető Németország. Egyre többen egyre többet vállalnak be, hátrahagyva családot, addigi életet, hogy megpróbáljanak munkához jutni.

A mély elkeseredettség szól mai szerzőnk írásából, aki megjárta Hollandiát, ahonnan azonban haza kellett jönnie. Egy éve próbál munkát találni, sikertelenül. Ez is Magyarország…

A mai posztért biztosan kapunk majd a fejünkre néhány kommentelőtől, de annyi baj legyen. Ennél fontosabb az a folyamat, amit leír a mai poszt, nevezetesen, hogy pár év alatt miként lesz valakiből, aki anno a mindenáron való maradás mellett tette le a voksát olyan ember, aki szerint nincs mire várni és el kell indulni. Tetszik vagy sem, ez van...

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

István:

Bő 3 évvel ezelőttig rendre hitet tettem amellett, hogy nem szabad az országot elhagyni - dolgozni, tanulni kell mindenkinek a rá szabott feladata szerint. Csakhogy... csakhogy mint annyi más ember. jómagam is munkanélküli lettem, majd a sokadig nekifutásra sem találtam olyan munkát, amely a családom megélhetését biztosítani tudta volna.