Tegnap írtunk egy felmérésről, mely szerint a magyarok negyede már egy éve olyan anyagi helyzetben van, hogy nem vagy csak alig képes kifizetni a havi számláit. Erre a posztra érkezett Algieba hozzászólása, melyet tartunk annyira érdekesnek, hogy kiemelve posztot csináljunk belőle.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Algieba

Tényleg az a helyzet, hogy a magyarok többsége nincstelen lett a szülőföldjén. Egyik része a bankok horgára akadt fenn és lakás-hitel csapdában vergődik, másik részének semmiféle ingósága sincs, mert pl. hiába volt a nagyapának földje, amit örökösként visszakapott kárpótláskor, azt gazdálkodói tapasztalatok híján el kellett adnia. Azt a kevés pénzt pedig már rég felélte.

A harmadik csoport elmehet a külföldi cégek helyi gyáraiba szalag mellé dolgozni, de bárhol is legyen alkalmazott az ember, a válság időszakában alkalmazottnak lenni egyet jelent az egy helyben toporgással, a hónapról hónapra való éléssel.

Az eltelt húsz évben hiába nőtt meg ugrásszerűen a diplomások aránya, a legtöbben nem a diplomájuknak megfelelő területen helyezkednek el. Ráadásnak diplomásként nem is szívesen alkalmazzák őket egyszerűbb munkakörökben, hiszen akkor is több bért kéne nekik fizetni a diplomájuk miatt.

Nagyon sokan saját magukat hajszolták bele a zsákutcába, mert mindig másokra hallgattak, másoknak akartak megfelelni, le akarták másolni a nyugati életszínvonalat, közben sose volt merszük szembenézni önmagukkal és a magyar valósággal. Most hiába sírunk, hogy hónapról hónapra élünk, és halogatni kell a számlák kifizetését, mert senki se fog megmenteni minket.

A kivándorlás akkor jó döntés, ha meg van tervezve, és a kivándorló legalább középfokon beszéli a célország hivatalos nyelvét. Ugyan az angolt sokan kedvelik, mert könnyű megtanulni (nem az, de nem is lehetetlen), de pl. Ausztriában 98 százalékban németül tudó külföldi munkavállalókat alkalmaznak.

Végre tisztába kéne jönni a képességeinkkel és alkalmazkodni a 21. századhoz. Sose szégyen a tanulás, és az újba kezdés. Magyarországgal pont az a baj, hogy képtelen kilépni a múlt bűvköréből.

A jelenlegi kormány például földosztással igyekszik magához kötni a csatlósait. Pedig már nincs feudalizmus. Vagy talán mégis? Maradi ország vagyunk, pedig lettek volna lehetőségeink felzárkózni a nyugathoz. Csak ehhez előbb az embereknek kellett volna a változás útjára lépni. Ez nem történt meg, így semmin se csodálkozom, és semmin se sírok. Mindenki csak magát tudja megváltani. Nincsenek össznépi csodák.