A munkaerő-közvetítő cégek igen fontos szerepet játszanak a külföldi munkavállalásban, sokan tudnak így megélhetést találni a határokon túl. Ugyanakkor nem árt velük vigyázni, mint az mai posztunkból is kiderül.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Ferenc:
Bár lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb hely arra, hogy megírjam esetem és tanácsot kérjek, mégis megteszem.
Röviden az történt, hogy egy szlovák munkaerő-közvetítő cég kölcsönadott egy osztrák munkaerő kölcsönző cégnek, akik kölcsönadtak egy burgenlandi cégnek. nem egyszerű, de így történt.
Júliusban kezdtem, nagyon jól éreztem magam, minden optimális volt, mígnem augusztus végén lebetegedtem. Már azelőtt éreztem, hogy nagyon nincs rendben velem valami, mielőtt egy nap már nem tudtam elmenni dolgozni.
Jó ideig próbáltam tartani magam, hogy tudjak munkába járni. Körülbelül 3 hétig képtelen voltam dolgozni, Lyme-kórom, tüdőgyulladásom, hormonbetegségem volt és sajnos van is.
Végül szeptember közepén jeleztem a cégnek, hogy mennék vissza. Nem kaptam konkrét választ a megkeresésemre, hetekig biztosítottak arról, hogy nagyon meg vannak velem elégedve.
Azt is mondták, hogy várnak vissza, csak gyógyuljak meg. Végül a decemberi kezdést javasolták. Ennek ellenére nemrég, november közepén jelezték, hogy mégsem mehetek vissza.
Magyarán hónapokig hitegettek, majd a visszatérés előtt felmondtak. Én ezt nagyon nem tartom fairnak, gondolkodom, hogy ügyvédhez fordulok, kártérítést akarok követelni.
Ugyanakkor kizárni sem akarom annak a lehetőségét, hogy egy másik céghez elmenjek dolgozni, márpedig a pereskedéssel erre megvan a lehetőség. Várom tanácsaitokat, hogy mitévő legyek. Köszönöm.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
A váratlanra lehetetlen felkészülni
Lakhatási, munkavállalási problémák mindig kiszámíthatatlanok. Még akkor is lehet gond, ha valaki biztosra megy, szerződéssel. Soha ne hagyjuk a figyelmünket lankadni, mert mind idegileg, mind pénzügyileg megviselheti a vállalkozó szelleműeket!
A pénz fontosabb volt, mint az önérzet
Minden nap szembesülök azzal, hogy külföldi vagyok. Például a munkahelyemen konkrétan diszkrimináció áldozatává váltam, mikor az egyik szülő közölte a főnökömmel, hogy ő egy „idegennel” nem fog beszélni.
Abban az országban, ahol élni akarok, szégyen az, ha valaki csal, mert annak, aki rendesen dolgozik, nem kell rettegve várnia hó végén a számlákat, annak nem kell döntenie a gáz- és a villanyszámla kifizetése között.
Otthon úgy éreztük, nincsen már ránk szükség, teherré váltunk az országnak, pénzünk alig – szóval nem éreztük, hogy kiegyensúlyozott, boldog nyugdíjas évek várnak ránk. Jön a tél, és nagyon nem szerettük volna azt számolgatni, hogy eszünk vagy fűtünk.
Hatalmas buli és több is annál
Mi magunk is gyökeresen megváltoztunk e négy hónap alatt, hiszen itt olyasvalamit kaptunk, amit az otthoni egyetemeken, főiskolákon nem oktatnak.
A család hazautazott és én itt maradtam egyedül, egy, még az otthoninál is nagyobb lakásban, ami teljesen üres. Az első éjszakát néhány törölközőn és takarón a földön töltöttem, kisfiam nekem itt hagyott maciját párnának használva.
Ha nem érzi itt jól magát, esetleg menjen haza így viselkedni. Mire üvöltve közli, hogy ez itt Európa, ő otthon van, a magyarok meg takarodjanak vissza Szibériába, ahonnét jöttek.
Utolsó kommentek