Örömmel jelentjük, megkaptuk az első történetet, Zsolt rögtön érdekes ötlettel állt elő, hiszen egy amerikai gyerektáborban vállalt pár éve nyári munkát. Mondjuk idén már aligha megy a dolog, ha valaki kedvet kap, de jövőre is lesz nyár, és nem árt időben elkezdeni intézni a dolgokat. Következik tehát Zsolt levele és csak bátorítani tudunk mindenkit, írjon a terveiről, vagy ha már kint van, tanul, dolgozik külföldön, a tapasztalatairól!

Zsolt:

Az egyetemen láttam meg egy újságot, abban hirdették meg, hogy amerikai gyerektáborban lehet munkát vállalni. A megadott honlapon kellett regisztrálni és kitölteni mindenféle kitöltendőket, aztán jöhetett az ügynökség.

Mondjuk mielőtt az ember nagyon beleélné magát, érdemes tájékozódni az ügynökség felől, nehogy csattanj a végén. Nekem szerencsém volt, tényleg elismert cégről volt szó, aminek célja az egyetemisták kijuttatása (és mindezt nem is valami őrült összegért).

Miután jelentkezik az ember, tartanak egy eligazítást, aztán jön egy interjú (természetesen angolul, de nem kell aggódni, mert nem Shakespeare-t kérdeznek, szóval a középfokúnál gyengébb nyelvtudással is simán meg lehet oldani a dolgot), aztán a papírok intézése, amibe most nem mennék külön bele, egyrészt nem kell nagy fantázia hozzá (ilyen pecsét, olyan pecsét, repülőjegy), másrészt ezeket szinte mindet az ügynökség intézi.

Végül Massachusetts államba kerültem egy fiú (sport)táborba. Érkezéskor természetesen vártak a reptéren, és megkezdődött egy 9 hetes kaland. Az étkezésért (napi három) és a szállásért nem kellett fizetni, a szabadnapokon pedig természetesen az ember szabadon lófrálhatott, sportolhatott, stb. (A képen nem én vagyok, csak a hangulat miatt küldtem.)

A napok elég korán, reggel 7-kor kezdődtek (viszont cserébe elég korán, délután 4-fél 5 körül be is fejeződtek), és főleg takarítással teltek, a többi között a gyerekek szobáit, az étkezőt, az orvosi szobákat (na jó, legyen elegánsabban egészségügyi központ...), a termeket, stb. kellett rendben tartani.

A melót hamar meg lehetett szokni, de ami az igazi érték (azon túl, hogy az embernek kinyílt kissé a szeme), azok az ott szerzett barátságok, kapcsolatok.

A 9 hetet követően még bejártam kissé az ország keleti partját (Washington DC, Philadelphia, New York, szóval a szokásos körök), aztán pedig jöttem vissza. De nem sokáig tervezek maradni, ha kész a diploma, pakolok és már itt sem vagyok. A célom angol nyelvterület, elsősorban persze az USA, de ha az nem megy, akkor marad Európa (Ausztrália talán kissé messze van elsőre, de az sincs kizárva)."

Ha tetszett Zsolt sztorija, nektek is van, megosztanátok velünk, vagy kérdésetek akad, akkor írjatok ide: utrakelo@gmail.com. Vagy csatlakozzatok a Facebookon egy most induló közösséghez, legyetek az elsők közt!